Vissza a főoldalra  
Online
2020. jan. 27. hétfő Angelika

   Vitalitas Online
     Életed az ételed
     Egészségpolitika
     Mentálhigiéné
     Orvostudomány
     Természetgyógyászat
     Család, életmód
     Praxisprivatizáció
     Kórházprivatizáció
     Környezetvédelem
     Egészséges élet
     Biztosítás
     Társadalom
     Társadalompolitika
     Alapellátás
     Szakellátás
     Fekvőbeteg ellátás
     Rehabilitáció ...
     Betegség gyógyítás
     Civilszervezetek
     Népegészségügyi ...

 

  Kevesebb beteg az egyházi gyógyintézményekben 2003. 01. 10.


Az Állami Számvevőszék vizsgálatai szerint míg az egyetemi klinikákhoz és a MÁV-kórházakhoz egyre több beteg fordul, addig az egyházi tulajdonban lévő egészségügyi intézményeket a csökkenő betegforgalom jellemzi.

A szabályozás hiányosságai és ellentmondásai megjelennek az ellátórendszer struktúrájában éppúgy, mint a gazdálkodás területén - ez áll az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ) az állami és egyházi tulajdonban lévő kórházak, egyetemi klinikák gazdálkodását vizsgáló most elkészült jelentésében.

A közalkalmazotti törvény megnehezítette a kórházak vezetőinek azt, hogy megfelelő humánerőforrás-gazdálkodást folytassanak; a tőkeköltségek, illetve a szolgáltatások működtetési költségeinek fedezetét az Egészségbiztosítási Alap (EA) előirányzata nem tartalmazza. A jelentés szerint nincs olyan szerződéses kapcsolatrendszer, amelyben világosan meghatározhatók az ellátók feladatai és a nyújtott szolgáltatások minősége.

Az ÁSZ ellenőrzése az 1999., a 2000. és a 2001. év gazdálkodására irányult, de a helyszíni ellenőrzés befejezéséig - 2002 szeptemberéig ? figyelemmel kísérték az egészségügyi intézményeknél lejátszódó pénzügyi-gazdasági folyamatokat. A tanulmány megállapítja: az egészségügyi ellátás társadalombiztosítási finanszírozási reformjának legnagyobb hatású eleme a teljesítményarányos finanszírozásra való áttérés volt, csakhogy ez nem fogadta be a jogszabályi kötelezettségekből adódó többletterheket, nem vette figyelembe az egészségügyi intézmények működését terhelő, az átlagot meghaladó árindexváltozásokat, s a bérpolitikai intézkedések fedezetét sem kapták meg maradéktalanul az intézmények.

A kórházak gazdálkodása sok helyütt azért is felborult, mert a szabályok újra és újra változtak, ez pedig a kiszámítható és átlátható finanszírozási környezet ellen hatott - állapítják meg az ÁSZ revizorai.
A jelentés egyebek mellett kitér arra is, hogy a gyógyítás költségeire vonatkozóan még mindig nem állnak rendelkezésre pontos információk. A költségek nyilvántartása, folyamatos követése párhuzamos elszámolási rendszer működtetését igényli. Az intézmények többsége azonban ennek sem személyi, sem finanszírozási feltételeivel nem rendelkezik. Javult viszont az ágykihasználtság, az átlagos ápolási idő és az egyéb betegforgalmi mutatók - kérdés, hogy papíron-e, vagy a valóságban, illetve indokolatlanul, vagy megalapozottan?
A jelentésből kiviláglik, hogy míg például az egyetemi klinikákat és a MÁV-kórházakat egyre több beteg keresi föl, addig az egyházi tulajdonban lévő intézményeket a csökkenő betegforgalom jellemzi. Ennek jövőbeli gazdálkodási kockázata a bevételek fokozódó csökkenése lehet.

A statisztikák szerint nem kis pénzről van szó: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a szolgáltatók részére a gyógyító-megelőző kasszából 1999-ben 338,9 milliárdot, 2000-ben 376,1 milliárdot, míg 2001-ben 410 milliárd forintot utalt ki. Az EA kasszáiból a vizsgált állami és egyházi intézmények átlagosan 19 százalékban részesültek.

Az oldalon olvasható információk nem helyettesíthetik a szakemberek véleményét, tanácsát, ezért kérjük ne kísérletezzen öngyógyítással, forduljon orvoshoz!
A gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban a kockázatok és a mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.