Vissza a főoldalra  
Online
2020. jan. 27. hétfő Angelika

   Vitalitas Online
     Életed az ételed
     Egészségpolitika
     Mentálhigiéné
     Orvostudomány
     Természetgyógyászat
     Család, életmód
     Praxisprivatizáció
     Kórházprivatizáció
     Környezetvédelem
     Egészséges élet
     Biztosítás
     Társadalom
     Társadalompolitika
     Alapellátás
     Szakellátás
     Fekvőbeteg ellátás
     Rehabilitáció ...
     Betegség gyógyítás
     Civilszervezetek
     Népegészségügyi ...

 

  Felújításra váró kórház sürgősen eladó 2003. 06. 13.


Ha az Országgyulés június 16-án megszavazza a kórháztörvényt, már egy hónap sem kell, és jogszabály ad felhatalmazást a privatizációra az egészségügyben. A magánosításnak persze számos feltétele lesz, és a jelek szerint nem kell attól tartani, hogy egyik napról a másikra kórházak tucatjait vásárolják fel a magántőkések. Azért nem minden aggodalom alaptalan, lehet, hogy a befektetők kimazsolázzák a nyereséges részlegeket.

Demonstrációk, tiltakozások, éles pengeváltások a parlamentben és azon kívül – mindez az utóbbi évek egyik legvitatottabb javaslata, a kórháztörvény miatt. Ez az a jogszabály, amit Mikola István minisztersége idején egyszer már megszavazott a parlament, ám a tavalyi választásokon nyertes MSZP és koalíciós partnere, az SZDSZ több pontját is hatályon kívül helyezte. A törvény tehát csak majdnem az, és ez a majdnem elegendő ahhoz, hogy az akkori kormánypártok, mostani ellenzékiek egészen máshogy viszonyuljanak hozzá. Merthogy ez a javaslat megengedi, hogy úgynevezett szakmai befektetők – gyógyszergyárak, egészségügyi termékek forgalmazói – tulajdonrészt szerezzenek egy kórházban, rendelőintézetben. Az előző kizárta ezt a lehetőséget. Van egy másik fontos különbség is: a Mikola-féle verzió csak nonprofit átalakulást engedélyezett, a Csehák-féle szerint viszont bármilyen gazdasági társasággá alakulhat a kórház vagy a rendelő, vagyis engedélyezett a profitorientált m?ködtetés.
A különbségek ellenére a volt és a jelenlegi miniszter is azzal érvel, hogy szabályozottá kell tenni az egészségügyben már megindult privatizációt, márpedig a törvény ezt (is) szolgálja. Az érvrendszer elemeiben persze vannak eltérések is: míg Mikola István a kórházak "kimazsolázását”, a parttalan magánosításban részt vevők megzabolázását remélte a törvénytől, addig Csehák Judit főként azt hangoztatja, hogy a magántőke bevonása nélkül még hosszú évtizedekig csak kullogunk majd a fejlett országok egészségügye után. Ahogy annak idején Orbán Viktor, úgy most Medgyessy Péter is besegített miniszterének az indoklásba. A mostani kormányfő racionális és emocionális érveket egyaránt felsorakoztatott, amikor közölte: a következő tíz évben 1500 milliárd forintra lenne szüksége az egészségügynek ahhoz, hogy hatékonyságban és minőségben elérje az uniós színvonalat. Majd hozzátette: kell a magántőke, de csak akkor, ha a szolgáltatásokért továbbra sem kell fizetni.
Ez utóbbi megjegyzés nem véletlen, a törvényt ellenzők egyik fő kapaszkodója éppen az, hogy ha a magántőke teret nyer az egészségügyben, biztos, hogy előbb-utóbb nem elégszik meg azzal a pénzzel, amit a betegek után a biztosítótól kap. Erre persze akad ellenpélda: a privatizáció egyik sikertörténetének számító m?vesekezelés a mai napig ingyenes a dializálásra szorulók számára, igaz, az e területen m?ködő vállalkozások nem is kaszálnak hatalmas hasznot. De lehet példát felhozni: a háziorvosok döntő része vállalkozó, a betegek többsége mégis órákat ül a sokszor lerobbant rendelőkben.
Bármilyen is a törvényi szabályozás, tény: a privatizációt eddig sem tiltotta semmi, az egészségügy mégsem tartozott a nagy befektetők legvonzóbbnak tartott területei közé. Nem valószín? tehát, hogy júliusban hirtelen megindulna a kórházak felvásárlása, már csak azért sem, mert a törvény tőkeemelési kötelezettséget ír elő a magánosítani szándékozó cégek részére.
Nem feltétlenül alaptalanok tehát azok a félelmek, amelyek szerint a jól, sőt nyereségesen m?ködtethető kórházak iránt lesz kereslet, a rossz helyen lévő, sok szempontból hátrányos intézmények viszont nem kellenek majd senkinek, tehát tovább nő a kórházak között már így is meglévő különbség.

Nincs általános európai minta

Az Európai Unió országaiban számos változata alakult ki az egészségügyi ellátórendszerek tulajdoni, m?ködési és finanszírozási formáinak. Az EU-tagállamokban az állami tulajdonban lévő és az állam által menedzselt kórháztól a magántulajdonban lévő, profitorientált (forprofit) kórházig igen széles a skála.
A privatizáció megítélése sem egységes, az egyes tagállamokban már a fogalom is eltérő értelmezéssel használatos. A magánszféra különböző formában és eltérő súllyal, de mindenütt jelen van. Ugyanakkor minden tagállamban kisebbségben vannak a forprofit kórházak, amelyek inkább az átlagosnál kisebb intézmények, s általában néhány speciális ellátásra koncentrálódnak. A tulajdonosok nagyrészt a szakmai befektetők közül kerülnek ki, így – elsősorban a kis intézmények – valójában egzisztencia- vállalkozásoknak tekinthetők. Az egészségügyi ellátórendszer gerincét mindenütt köztulajdonú intézmények alkotják.

Német nyelvterületen elterjedt az úgynevezett üzemeltető (szerviz) társaság intézménye, amely általában kft. formájában m?ködik. A kórházról leválasztják a betegtől távolibb funkciókat, s ezeket veszi át az üzemeltető társaság. A cél az, hogy a sz?kebb értelemben vett kórházvezetőség a beteghez közelibb feladatokra koncentráljon, minden mást pedig a társaság lásson el.
Az EU-tagországok közül a kórházi intézményrendszerben megjelenő magántulajdon aránya Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban és Németországban a legjelentősebb. Ezeknek az országoknak az egészségügyi rendszerére a szolidaritás elv? társadalombiztosítás jellemző. A legkisebb a magántulajdon aránya Dánia, Finnország, Nagy-Britannia, Svédország kórházi szektorában. Ezek az országok állami egészségügyi rendszert m?ködtetnek.


Az oldalon olvasható információk nem helyettesíthetik a szakemberek véleményét, tanácsát, ezért kérjük ne kísérletezzen öngyógyítással, forduljon orvoshoz!
A gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban a kockázatok és a mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.