Vissza a főoldalra  
Online
2020. jan. 19. vasárnap Sára, Márió

   Vitalitas Online
     Életed az ételed
     Egészségpolitika
     Mentálhigiéné
     Orvostudomány
     Természetgyógyászat
     Család, életmód
     Praxisprivatizáció
     Kórházprivatizáció
     Környezetvédelem
     Egészséges élet
     Biztosítás
     Társadalom
     Társadalompolitika
     Alapellátás
     Szakellátás
     Fekvőbeteg ellátás
     Rehabilitáció ...
     Betegség gyógyítás
     Civilszervezetek
     Népegészségügyi ...

 

  Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program 2001-2010. (KIVONATOS KÖZLÉS!!!!) .




Célprogram a népegészségügyi problémák megelőzésére Magyarországon

= Eredmény- és célorientáltság
= Határidő
= Mérhetőség és monitorozhatóság
= Felelősség
= Bizonyítékokon alapuló orvoslás
= Összkormányzati együttműködés
= Társadalmi konszenzus

2001.

Előszó

Mindannyiunknak van egy álma: egészségesen, testi és szellemi erőnk teljében minél hosszabb, sikeres életet éljünk le szeretteink, barátaink körében. Legyünk megbecsültek, érezzük, hogy szükség van ránk és munkánk, családi életünk, kapcsolataink teremjenek hasznos gyümölcsöket.
Hányan és hányan indultak el közülünk így az életbe csak az elmúlt évtizedekben, hogy aztán megkeseredve lássák be, álmaik sosem teljesültek. Idő előtt félbehagyott életek, sokszor és egyre többen fiatal, középkorú, akár erejük teljében örökre eltávozott emberek hagynak szinte sosem gyógyuló, fájdalmas sebeket a családokban, a társadalomban, a gazdaságban. Rokonaink, ismerőseink hiányoznak, kiknek tudására, tapasztalatára személyes életünkben, de az ország jövőjének építése érdekében is még nagyon sokáig szükségünk lenne, hiszen minden tervünkben számítottunk jelenlétükre.
Mindannyiunk felelőssége, hogy ezen a helyzeten változtassunk. A feladat nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Mások is voltak már a közelmúltban Európában hasonló helyzetben és reálisan elérhető célok megfogalmazásával, ehhez rendelt jó programokkal, nemzeti összefogás keretében imponáló eredményeket értek el. A legtöbbet publikált Észak-karélai program 1972-ben indult Finnországban egy helyi petícióra történt válaszként. A program sikere összkormányzati együttműködésnek volt köszönhető, amely sürgős és hatásos segítséget nyújtott a rendkívül magas szívkoszorúér-betegség okozta halálozás csökkentésére. A program ideje alatt az észak-karéliai férfi lakosság körében a szívkoszorúér-betegség miatti halálozás mintegy 50%-kal csökkent. A program keretei között megszervezték a magasvérnyomás-betegségben szenvedők gondozását, illetve a felvilágosító tevékenységek eredményeképpen nőtt a lakosság körében azoknak az aránya, akik életében a fizikai aktivitás rendszeressé vált, csökkent a dohányzók aránya. Emellett nemzeti élelmezés- és táplálkozáspolitikát működtettek, aminek keretében teljes körű, folyamatos lakossági egészségnevelést folytattak, másrészt elősegítették az egészséges táplálkozásban felhasználható élelmiszerek gyártását és választékának bővítését, valamint az egészséges táplálkozásnak megfelelő étrendeket vezettek be a közétkeztetésbe.
Létezik tehát modell, amit alkalmazni tudunk hazai viszonyainkra, melynek következetes végrehajtása a sikert garantálja.
A sikerhez azonban nem csak jó programok kellenek. Kell ehhez egy olyan összefogás is társadalmunkban, ami történelmünk során már néhányszor, nehéz helyzetekben segített rajtunk. Most is történelmi helyzetben élünk. A rendszerváltozás befejezése, európai integrációnk sikeres véghezvitele csak akkor lesz eredményes, ha legfőbb erőforrásunk, állampolgáraink alkotó ereje nem törik meg minduntalan és létszámában sem fogyatkozik tovább. Ehhez kell a mindenkori kormányok ez ügyben tapasztalandó elszántsága, nem lankadó programalkotása és az egész társadalom meggyőződésből fakadó aktív részvétele. A tíz-húsz év múlva jelentkező eredmények elérése érdekében haladéktalanul lépnünk kell mind egyéni életünkben, mind társadalmi méretekben. Öntudatos, magukért és utódaikért felelős és azért cselekvő polgárok lehetnek csak zálogai a jövő sikeres Magyarországának!
Ezért fogalmazza most meg a Kormány saját programjában vállalt feladata keretében népegészségügyi programját. A most megfogalmazásra kerülő célok csak akkor lesznek elérhetők és a hozzárendelt programok végrehajthatók, ha azok egyrészt összkormányzati keretekben valósulnak meg, másrészt bírják a társadalom széles támogatását.
A Kormány tudatában van annak, hogy a program nem lehet sikeres, ha csak az egészségügy feladatait fogalmazza meg. Minden tárcának, ágazatnak megvan a maga szerepe, felelőssége. Ezért kiemelt feladatának tekinti, hogy folyamatosan felügyelje a programban megfogalmazott célok teljesülését, jogalkotási munkájában vegye figyelembe azok hatását a lakosság egészségi állapotára és folyamatosan koordinálja a kormányzati szervek, a társadalmi és gazdasági élet szereplőinek erre hangolt cselekvését. Partnernek hívunk mindenkit ehhez a nagy, történelmi feladathoz: érezze át, maga, gyerekei, unokái egészséges, sikeres jövőjének érdekében, hogy az utolsó órában vagyunk, most már tényleg eljött a cselekvés ideje.
A hogyan kérdését válaszolja meg most ismertetésre kerülő Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Programunk.

A lakosság egészségi állapota
Több mint három évtizede folyamatosan romlik a hazai lakosság egészségi állapota. 1999-ben a születéskor várható átlagos élettartam férfiak esetében 66,37 év, nőknél 75,24 év volt, messze elmaradva az Európai Unió átlagától (1997-ben: férfiak 74,84 év, nők 81,24 év), de alacsonyabb a környező közép-kelet-európai országok idevonatkozó adatainál is. Különösen magas - világviszonylatban is - a középkorú férfilakosság halandósága. Bár az utóbbi években enyhe javulás jelei mutatkoznak, abban egyöntetű a vélemény, hogy az egész társadalmat érintő, összehangolt beavatkozás nélkül ez a nagyon lassan javuló trend nem vezet érdemi áttöréshez.
A 65 évnél fiatalabb korban bekövetkezett (ún. korai) halálozásban (hasonlóan az összhalálozáshoz) a halálokok között vezetnek a keringési rendszer betegségei, közülük is a szívkoszorúér-betegségek (jórészt szívinfarktus) és az agyérbetegségek (agyvérzés és egyéb agyi katasztrófák), döntően magasvérnyomásos eredettel. A magyar lakosság körében a szívkoszorúér-betegségek miatti korai halálozás mintegy háromszorosa, az agyérbetegségek miatti halálozás pedig közel négyszerese az EU átlagnak. A rosszindulatú daganatok okozta korai halálozás is messze meghaladja az EU átlagot hazánkban (1,8-szerese annak). A férfiak daganatos halálozásában a leggyakoribb a tüdőrák, a nők esetében pedig az emlőrák és a méhnyakrák. Különösen kiugró az EU átlaggal szemben a férfiak tüdőrák és a nők méhnyakrák halálozása hazánkban: a tüdőrák halálozás 2,5-szer, a méhnyakrák okozta korai halálozás pedig 3,5-szer magasabb az EU átlagnál. Ugyanakkor mindkét nemben emelkedik a vastagbél és a végbél rosszindulatú daganatai okozta korai halálozás. Különleges gondot jelent, hogy az elmúlt 30 évben 7-8-szorosára emelkedett a - jórészt alkoholos eredetű - krónikus májbetegségek és májzsugor okozta korai halálozás és az 1990-es évek közepére mintegy hétszerese (7-szerese!) volt az EU átlagnak is. Az erőszakos halálozást a felére kellene csökkenteni hazánkban ahhoz, hogy megfeleljen az EU átlagnak, az erőszakos okokon belül az öngyilkosságok miatti korai halálozás is - bár folyamatosan csökkent az utóbbi évtizedben - még ma is több mint kétszerese az EU népesség körében észlelhető átlagos szintnek.
Az okok hátterében éppúgy jelen van meghatározóan az egészségtelen életmód, a hiányos egészségkultúra és a környezetszennyezés, mint az ország gazdasági fejlettségének, teljesítőképességének hiányosságai, a társadalmon belüli egyenlőtlenségek, valamint az egészségügyi ellátás kifogásolható színvonala. Nagyon sokan és sokat dohányoznak, egészségtelenül táplálkoznak, keveset mozognak, mértéktelenül fogyasztanak alkoholt, önpusztító életmódot folytatnak, nem törődnek egészségükkel, nem veszik igénybe a szűrővizsgálatokat, de az egészségügyi ellátás más formáit sem. Az életmód lehetőségeit eleve differenciálják a társadalmi egyenlőtlenségek - a legszegényebb és a leggazdagabb rétegek egymástól való távolságának mértéke -, elsősorban az iskolázottság, a foglalkozás és a jövedelmi viszonyokon keresztül. A társadalom egyes leszakadt csoportjai, a rendszerváltozás vesztesei között halmozottan fordulnak elő egészségi problémák. Fellazultak a tradicionális kapcsolatok és megszakadtak az évszázados, generációs kötődések. A falun élők betegebbek, mint a városi lakosok.
A lakosság egészségi állapotának javítására történtek kezdeményezések. A legutóbb készült, népegészségügyi célprogram kormányhatározat formájában került kihirdetésre (1030/1994. Korm. hat.), megvalósítása azonban elmaradt.

Az új program céljai, feladatai és alprogramjai
A modern egészségfejlesztési/népegészségügyi programok ma az alábbi alapelvekre épülnek:
= Az egyén egészségét döntően környezete/életmódja határozza meg.
= Az egészségi állapot meghatározói tényezői között komplex kapcsolatrendszer áll fenn, melyben a meghatározó tényezők többnyire nem betegség specifikusak, azaz több megbetegedés kialakulására is hatással bírnak.
= Az egyén életmódját (mely egészségi állapotát döntő mértékben meghatározza) hatékonyan közvetlen környezete (családi, munkahelyi, szabadidős stb.) képes befolyásolni, mivel az egyén természetes igénye a közösségbe tartozás és a közösség elvárásainak való megfelelés.
= A lakosság egészségének fejlesztése össztársadalmi összefogást, interszektoriális együttműködést és felelősségvállalást igényel, valamint partnerséget a társadalmi élet szereplői (az állam, az önkormányzatok és a helyi közösségek) között.
Általánosságban
= Az egyes egészségfejlesztési intervenciók tervezése kapcsán azoknak van létjogosultsága, melyek hatásosságára bizonyítékok állnak rendelkezésre.
= Az egészségfejlesztésre fordítható keret korlátozott volta elengedhetetlenné teszi az intervenciók tervezése szintjén a költséghatékonysági elemzések adatainak figyelembevételét.
Azonban feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy a nemzetközi szakirodalomban hatékonynak talált intervenciók hazai alkalmazásakor a hazai viszonyokat kell alapul venni. Bár hazai költséghatékonysági vizsgálatok nem állanak rendelkezésünkre, mégis meg kell kezdeni a népegészségügyi helyzetet javító programot. A programnak párhuzamosan kell folynia a hatékonysági és költséghatékonysági vizsgálati háttér kialakításával.
Az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program épít a korábbi átfogó népegészségügyi stratégiákra, egy-egy terület nemzeti programjaira, stratégiáira (Nemzeti Rákkontroll Program, Nemzeti Stroke Program, Nemzeti Környezet-egészségügyi Program, Nemzeti Stratégia a kábítószer probléma visszaszorítására, Technológiai Előretekintési Program stb.) és azok eredményeire. A program illeszkedik az Egészségügyi Világszervezet Health21 politikájához és olyan cselekvési terveket tartalmaz, melyek teljesítése elengedhetetlen Európai Uniós csatlakozásunkhoz.
A dokumentum célja a már futó programok egységbe foglalása, a kereteik között folyó tevékenységek összehangolása, a népegészségügyi szempontból kiemelkedő programrészek kiemelése, a tárcaközi programokban az egészségügy feladatainak meghatározása, pontosítása. További cél a társtárcákkal, kormányzati és civil szervezetekkel való szorosabb együttműködés lehetőségeinek felkutatása, az egyes szereplők feladatainak meghatározása, hiszen az egészséges életmód feltételeinek megteremtése, a betegségek megelőzése össznemzeti feladat.


A program öt nemzeti célt tűz ki a 2010-ig tartó periódusra:

I. Az öt nemzeti cél 2010-ig

1. El kell érni, hogy a lakosság meghatározó többsége számára az egyik legfőbb emberi érték az egészség legyen, s az egészségmegőrzéséért kész is legyen tenni. A döntéshozók mind a jogalkotásban, mind a költségvetésben kitüntető jelentőséget tulajdonítsanak a lakosság egészsége javításának.

2. A felnövekvő generáció számára biztosítani kell az egészséges fejlődés feltételeit a fogantatástól a felnőttkorig.

3. Az egészségben eltöltött életévek számát mind férfiaknál, mind pedig nőknél ki kell terjeszteni.

4. A születéskor várható átlagos élettartamot férfiaknál legalább 70, nőknél legalább 78 esztendőre kell meghosszabbítani.

5. A társadalmi egyenlőtlenségeket, a születéskor várható élettartamban mutatkozó különbségeket csökkenteni kell.


II. Tíz kiemelt nemzeti feladat

1. Az egészséges életre nevelés, az oktatás és tudatformálás erősítése.

2. A célzott lakossági szűrővizsgálatok bevezetésével a nagy népegészségügyi jelentőségű betegségek korai felismerése.

3. Az egészséges táplálkozás széles körű elterjesztése.

4. Az egészséges élethez szükséges mozgáskultúra fejlesztése.

5. A káros szenvedélyek (túlzott szeszes ital fogyasztás, dohányzás, drogfogyasztás) elleni küzdelem.

6. Az egészséges élethez való egyenlő esély megteremtése és megtartása.

7. A járványügyi biztonság erősítése.

8. Az élelmiszer-biztonság feltételeinek javítása - felkészülés az új kihívásokra.

9. Az egészséget támogató környezet kialakítása, a külső okok miatti halálozás visszaszorítása.

10. Az egészségügyi ellátórendszer népegészségügyi szempontokat is figyelembe vevő fejlesztése.


Az öt nemzeti cél csak akkor teljesülhet, ha felvesszük a küzdelmet azok ellen a kórós állapotok és betegségek ellen, amelyek leginkább veszélyeztetik a fiatal generációk jóllétét és a legtöbb ember életminőségét rontják, a legtöbb halálesetet okozzák. A tíz kiemelt nemzeti feladat végrehajtásával elérhető a lakosság egészségi állapotának javulása, hiszen a feladatok mindegyike az egészséget befolyásoló különböző tényezőkre irányul, így a pozitív hatások erősítése, a negatív tényezők csökkentése, kiküszöbölése a megbetegedési és halálozási mutatók javulását eredményezi.

***

III. A célok elérését és a feladatok megvalósítását szolgáló 17 alprogram

A 17 alprogram között megtalálhatók az életminőség romlásában, a halálozásban legnagyobb szerepet játszó betegségek elleni specifikus programok (szív- és érrendszeri betegségek, daganatok, mentális betegségek, mozgásszervi betegségek) és az egészséget befolyásoló tényezőkre irányuló, nem specifikus cselekvési tervek, kulcsakciók (oktatás, nevelés, táplálkozás, mozgás, dohányzás, drog- és alkoholfogyasztás). Ezek végrehajtásával az egészség fejleszthető, és többféle betegség, kóros állapot kockázata csökkenthető.
1. Szívinfarktus okozta halálozás gyakoriságának csökkentése
2. Agyérbetegségek okozta halálozás gyakoriságának csökkentése
3. Daganatos megbetegedések számának csökkentése
4. Mentális betegségek megelőzése
5. Mozgásszervi betegségek okozta egyéni és társadalmi teher csökkentése
6. Egészséges életkezdet és gyermekkor biztosítása
7. Halmozottan hátrányos helyzetű lakossági csoportok egészségi egyenlőtlenségeinek kezelése
8. Egészséges környezet kialakítása
9. Járványügyi biztonság fokozása
10. Élelmiszer-biztonság javítása
11. Külső okok miatti halálozás csökkentése
12. Lakossági szűrővizsgálatok kiterjesztése
13. Egészséges táplálkozás elterjesztése
14. Dohányzás visszaszorítása
15. Egészségfejlesztés az oktatásban és a nevelésben
16. A mozgás-gazdag életmód támogatása
17. Szeszesital- és drogfogyasztás visszaszorítása


A program prioritásai 2001-2002-re
Noha szinte minden területen lenne javítani való, az erők szétforgácsolását elkerülendő prioritások kijelölése szükséges.
A prioritások a legnagyobb gondot jelentő területeket ölelik fel és a problémák megoldására összkormányzati eszközökkel és széles társadalmi összefogással megvalósítandó programokat jelölnek meg. Ezek 2001-2002-re a következők:
1. Az egészséges életmód "divatba hozása", elterjedésének széles körű támogatása; ezen belül:
a testmozgás fokozása,
az egészséges táplálkozás elősegítése és
a dohányzás és szeszesital-fogyasztás csökkentése
2. Egészséges életkezdet, egészséges gyermekkor biztosítása
3. A szűrővizsgálatok kiterjesztése
4. Az esélyegyenlőség biztosítása
5. Idő előtti halálozás csökkentése

IV. Az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program irányítása
A Program végrehajtása az Egészségügyi Minisztérium irányításával és koordinálásával történik. Végrehajtásában az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) szerepe kiemelt, legfőbb partnereiként a társtárcák megfelelő intézményei, az egészségügyi intézmények, valamint társadalmi és civil szervezetek vesznek részt.
A Program megvalósulásának társadalmi támogatását és társadalmi ellenőrzését a Nemzeti Egészségügyi Tanács végzi, ez a civil szervezetek útján a program társadalmasítását és nyilvános kontrollját, a szakemberek útján pedig a következetes megvalósítást garantálja. A Nemzeti Egészségügyi Tanács a Program végrehajtását rendszeresen értékeli, a Népegészségügyi Tárcaközi Bizottság részére véleményezi.
A Program végrehajtásának felelőse az országos tisztifőorvos. A Program közvetlen irányítását Program Igazgató végzi. Az alprogramok vezetését és irányítását alprogram felelősök végzik, akik személyükben alkotják az Igazgató Tanácsot. Az Igazgató Tanács elnöke a Program Igazgató, akit munkájában menedzsment (Népegészségügyi Program Iroda) segít. A Népegészségügyi Program Iroda működési költségeit az Országos Tisztifőorvosi Hivatal biztosítja.
Az intézkedéscsomag koordinatív végrehajtása érdekében, a minisztériumok és országos hatáskörű szervek ez irányú tevékenységének összehangolása céljából Népegészségügyi Tárcaközi Bizottság alakul.
A Népegészségügyi Tárcaközi Bizottság
elnöke: az egészségügyi miniszter
társelnökei: az ifjúsági és sportminiszter,
az oktatási miniszter,
a szociális és családügyi miniszter
titkára: az országos tisztifőorvos
tagjai: a belügyminiszter képviselője
a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter képviselője
a gazdasági miniszter képviselője
a honvédelmi miniszter képviselője
a környezetvédelmi miniszter képviselője
a közlekedési és vízügyi miniszter képviselője
a pénzügyminiszter képviselője
a Központi Statisztikai Hivatal elnöke képviselője
az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója.
A Tárcaközi Bizottságban a miniszterek helyettes államtitkári szinten képviseltetik magukat annak érdekében, hogy a Program ágazatukban történő tényleges megvalósulását magas szintű koordináció biztosítsa.
A Tárcaközi Bizottság évente legalább négy alkalommal ülésezik, az általa meghatározott ügyrend és munkaterv szerint működik. A Tárcaközi Bizottság titkársági feladatait a Népegészségügyi Program Iroda látja el. A Tárcaközi Bizottság meghatározott feladatai ellátására albizottságokat hozhat létre, melybe külső szakértőket is bevonhat. A Program megvalósításának menetéről a Tárcaközi Bizottság a Kormányt negyedévente tájékoztatja.

A program értékelése, monitorozása
A Nemzeti Népegészségügyi Program előrehaladásának követése, eredményeinek, ill. eredményességének mérése, a Program céljainak és akcióinak flexibilis karbantartása szükségessé teszi egy egységes monitorrendszer kialakítását. A rendszer tervezésénél figyelemmel kell lenni a rutinszerűen gyűjtött adatok felhasználhatóságára és ki kell alakítani a reprezentatív adatfelvételek [pl. Országos Lakossági Egészségfelmérés (OLEF)] rendszerét, mely magában foglalja egyes vizsgálatok megismétlését, illetve kiterjesztését. A fejlesztést az Egészségügyi Informatikai Bizottsággal együttműködve kell megvalósítani.

***

1. Szívinfarktus okozta halálozás gyakoriságának csökkentése

Fő cél:
A 65 évesnél fiatalabb lakosság szívkoszorúér-betegség miatti halálozása 20%-kal csökkenjen 2010-ig.
= Helyzet
= Célok
= Indikátorok
= Akciók
= Együttműködők
= Költségvetés

Helyzet
A halálokok között kitüntetett helyet foglalnak el a keringési rendszer betegségei, közöttük is kiemelten a szív koszorúereinek betegségei, elsősorban a szívinfarktus. 65 évesnél fiatalabb korban minden harmadik haláleset oka a keringési rendszer betegsége. Az önpusztító életmód - jellemzően a dohányzás, az egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életvitel - a figyelembe nem vett vagy elégtelenül, illetve rosszul kezelt magasvérnyomás-betegség és sokszor az akut ellátás hiányosságai külön-külön és együtt veszélyeztetik, vagy tovább rontják mindannyiunk esélyét egy teljesebb, egészséges, alkotó életre.
Amíg a nyugat-európai országokban a táplálkozási szokásokban bekövetkezett változások, a testmozgás és a korszerű gyógyszeres kezelés hatására a keringési rendszer betegségei (szívkoszorúér-betegség, agyérrendszeri történés, perifériás érbetegség, illetve aortabetegség) okozta halálozás mértéke 1970 óta 40-50%-kal csökkent, addig Magyarországon nőtt ugyanezen idő alatt. Az ellentétes irányú változások következtében 1997-ben a keringési rendszer betegségei és ezen belül a szívkoszorúér betegségei okozta korai (0-64 éves korban bekövetkezett) halálozás Magyarországon gyakorlatilag háromszorosa volt az Európai Uniós átlagnak, de még a közép-kelet európai (KKE) országok lakosságának átlagos halálozási mutatóit is meghaladta.
Mindhárom kulcstényező - életmód, környezet és egészségügyi ellátás - hozzájárulhatott az elmúlt évtizedekben kialakult fenti tendenciákhoz. Ami az egészségügyi ellátást illeti, a szív-érrendszeri betegségek megelőző, gyógyító és rehabilitációs ellátásának hiányosságai is jelentős szerepet játszhattak a lakosság szív-érrendszeri egészségi állapotának romlásában, de az utóbbi években beszámolhatunk kedvező eredményekről is: 1997-től, ha kis mértékben is, de évről évre csökkent a 15-64 éves férfiak körében a szívkoszorúér betegségei és azon belül a heveny szívizominfarktus okozta halálozás. Hazánkban a jól kezelt magas vérnyomásos betegek aránya napjainkban 17-28% között van, régiótól, vizsgált populációtól függően. Ez az arány a megfelelő orvostovábbképzéssel és betegoktatással akár 90%-ra is növelhető.
Több sikertörténet létezik a szívkoszorúér-betegség prevenciója területén. Az Észak-Karéliai Program 1972-ben indult Finnországban egy helyi petícióra történt válaszként. A program sikere összkormányzati együttműködésnek volt köszönhető, amely sürgős és hatásos segítséget nyújtott a szívkoszorúér-betegségek okozta rendkívül magas halálozás csökkentésére. Az eredmények azt mutatják, hogy 1972-ben a férfiak 52%-a dohányzott, de 1992-re ez az arány már 32%-ra csökkent. A diétás változások eredményeképpen az összkoleszterin szint mintegy 15%-ot csökkent az észak-karéliai lakosság körében. A program keretei között megszervezték a magasvérnyomás-betegségben szenvedők gondozását, illetve a felvilágosító tevékenységek eredményeképpen nőtt a lakosság körében azoknak az aránya, akiknek az életében a fizikai aktivitás rendszeressé vált. A program ideje alatt az észak-karéliai férfi lakosság körében a szívkoszorúér-betegség miatti halálozás mintegy 50%-kal csökkent. Finnországban 1970-től 1996-ig mintegy 65%-kal csökkent a szívkoszorúér-betegségek okozta halálozás a 65 évesnél fiatalabb férfiak és nők körében (1970-ben a finn férfiak szívkoszorúér-betegségek miatti halálozása 2,4-szerese volt a magyar férfiakénak, 1996-ban pedig már alig több mint fele - 58,8%-a).
Vezető szakemberekből álló munkacsoport azzal a céllal alakult meg több mint két évvel ezelőtt, hogy felvállalva a feladatot, legjobb tudása szerint kidolgozzon egy olyan nemzeti programot, mely belátható időtávlaton, 10 éven belül érzékelhetően javítja, csökkenti a szívinfarktusos halálozást Magyarországon.

Célok 2010-ig
- A 65 évesnél fiatalabb lakosság koszorúér-betegség miatti halálozásának csökkentése 20%-kal
- A rendszerszerű hipertónia-szűrés hatékonyságának növelése
- A rendszeres kezelésben részesülő hipertóniás betegek részarányának növelése, legalább 85%-ra
- A hipertónia hatékony kezelésével legalább 50%-ra kell növelni azon betegek részarányát, akiknek a vérnyomása a 140/90 Hgmm határértéknél alacsonyabb
- A szív-keringési rendszeri betegségek elsődleges és másodlagos megelőzésének fejlesztése: egészséges táplálkozás népszerűsítése, testmozgás népszerűsítése, dohányzás visszaszorítása, egészségfejlesztés az oktatásban, nevelésben
Indikátorok
- Szívinfarktusos halálozási adatok
- Szívkoszorúér megbetegedési adatok (incidencia, prevalencia)
- Rizikótényezők: dohányzással, étrenddel, táplálkozással, testmozgással kapcsolatos adatok (lásd a megfelelő alprogramokat)
- A rendszeres kezelésben részesülő hipertóniások részaránya, megfelelő vérnyomású betegek részaránya

Akciók
1. Magas vérnyomás és rizikófaktorainak prevalencia felmérése, lakossági felmérések, megbetegedési adatok gyűjtése.
2. A lakosság magas vérnyomás szűrése (lásd ott).
3. Az alapellátásban a magas vérnyomás gondozás minőségének javítása.
4. A magas vérnyomásos betegek gyógyszerészi gondoskodási programjának megvalósítása.
5. Nemzeti magas vérnyomás regiszter és az ehhez szükséges információrendszer megtervezése, létrehozása és működtetése.
6. A magas vérnyomás ellátóhelyek szervezeti és működési feltételeinek kidolgozása és e helyek akkreditációja.
7. Továbbképzési és oktatási programok mind a betegek, a lakosság széles rétegei részére, mind pedig az orvosok, egészségügyi szakdolgozók részére.
8. Sürgősségi betegellátás feltételeinek javítása.
9. Egészséges táplálkozás: koleszterinszint-csökkentés, elhízásmérséklés (lásd ott).
10. Testmozgás népszerűsítése (lásd ott).
11. Dohányzás visszaszorítása (lásd ott).
12. Egészségfejlesztés az oktatásban (lásd ott).

Együttműködők
- Fővárosi Szent Imre Kórház
- Országos Kardiológiai Intézet
- Ép-Szív Munkacsoport
- ÁNTSZ központi és területi intézetei
- Központi Statisztikai Hivatal
- Országos Egészségbiztosítási Pénztár
- Országos Alapellátási Intézet
- Országos Mentőszolgálat
- Magyar Hypertonia Társaság
- A témához csatlakozó szakmai társaságok
- Budapesti Szent Ferenc Kórház
- Nemzeti Szívalapítvány
- IMC Kht.
- Debreceni Egyetem Népegészségügyi Iskola
- Project Hope
- További együttműködők

***

2. Agyérbetegségek okozta halálozás gyakoriságának csökkentése

Fő cél:
Csökkenjen az agyérbetegségek miatti maradandó károsodások és halálesetek száma, csökkenjen a megbetegedések száma.
= Helyzet
= Célok
= Indikátorok
= Akciók
= Együttműködők
= Költségvetés

Helyzet
A szélütés (angolul "stroke") a koszorúér-elzáródás, valamint a daganatos megbetegedések mellett hazánkban, a fejlett államokhoz hasonlóan, a harmadik leggyakoribb halálok. A nemzetközi tendenciákat és az Egészségügyi Világszervezet prognózisát is figyelembe véve, az ipari társadalmakban a népesség öregedésével, az egyes vezető halálokok súlyának változásával kell számolnunk; várhatóan a szélütés relatív súlya a haláloki struktúrában növekedni fog.
Az 1950-es években a hazai szélütés halálozás az európai átlag szintjéhez közel állt. Ezt követően 1980-ig nemzetközi viszonylatban is kiugró mértékű romlás következett be, ekkor a magyar szélütés halálozás Európában a hatodik legmagasabb volt. A 80-as évek eleje óta tartó folyamatos csökkenés ellenére a szélütés okozta halandóság még mindig meghaladja az Európai Unió átlagos halálozásának kétszeresét, ez férfiakra és nőkre egyaránt igaz. 1999-ben több mint 19 000 ember halt meg Magyarországon szélütés következtében.
Különösen magasnak tekinthető a 65 év alattiak szélütés okozta halandósága, mely férfiak esetében közel 4,5-szerese, nők esetében közel 3,5-szerese az EU átlagának.
A roncsoló agyvérzés vagy az agytrombózis okozta agykárosodás 30 napon belül mintegy 12-20%-ban, egy éven belül pedig 25-30%-ban vezet halálhoz. A szélütés bekövetkeztétől számított várható élettartam valamennyi szélütéses beteget figyelembe véve nem több mint 2-3 év. A szélütést szenvedett betegek mintegy 60-70%-a nem a megfelelő profilú osztályra kerül. Itt az akut halálozás mintegy 4%-kal magasabb, mint a szélütés osztályokon, ami évi több mint 500 elkerülhető akut halálozást jelent.
Az agyi érbetegségek további következménye az összes eset mintegy 60%-ban megjelenő maradandó egészségkárosodás, ami nem csak testi tünetekben (pl. mozgáskorlátozottság, beszédképtelenség, nyelésképtelenség) jelentkezik, de az esetek mintegy 20%-ában elbutulás, és 40%-ban depresszió is kialakul. Ez az életminőség súlyos romlását jelenti.
Az időskori életminőség romlás egyik legfontosabb tényezője az agyérbetegségek okozta károsodás. A szélütés katasztrófa, és nem csak a beteg számára, de a tartós ápolási igény miatt a család és a társadalom számára is az egyik legnagyobb anyagi, fizikai és lelki terhet jelentő betegség.
A hazai szélütésellátás problémája először 1988-ban került napirendre és 1992-ben a Nemzeti Stroke Program meghirdetésével vált széles körben ismertté. A betegség mutatószámai alapján azonban 2001-ben változatlanul sürgető feladat egy olyan megújított stratégia kidolgozása és bevezetése, aminek segítségével az ország képes jelentős mértékben csökkenteni a szélütés gyakoriságát, a betegség okozta halandóságot és egyéb terheket.

Célok 2010-ig
- Az akut szélütés halálozás csökkentése 30%-kal
- A morbiditás csökkentése 30%-kal
- A szélütést szenvedett betegek nagyobb arányban kapjanak ellátást szélütés profilú osztályon
- Az érrendszer betegségeinek elsődleges és másodlagos megelőzése széles körben nyerjen teret: egészséges táplálkozás népszerűsítése, testmozgás népszerűsítése, dohányzás és alkoholfogyasztás visszaszorítása, egészségfejlesztés az oktatásban, nevelésben
- A magasvérnyomás-szűrés hatékonyságának növelése, a magas vérnyomás megfelelő kezelése
- A rehabilitáció kereteinek megteremtése
- A stroke osztályok központi akkreditációjának kidolgozása 2002-ig, majd érvényesítése
- Epidemiológiai vizsgálatokra is alkalmas országos adatbank újbóli kiépítése
Indikátorok
- Szélütés halálozási adatok
- Szélütés megbetegedési adatok (incidencia, prevalencia)
- Rizikótényezők: dohányzással, étrenddel, táplálkozással, testmozgással kapcsolatos adatok (lásd a megfelelő alprogramokat)
- Szakintézménybe kerülés gyakorisága
- Maradandó egészségkárosodás gyakorisága
- Szélütés utáni depresszió, öngyilkosság előfordulási gyakorisága

Akciók
1. A hazai stroke ellátó kórházi hálózat kiépítésének befejezése az európai normák alapján.
2. A stroke osztályok működéséhez szükséges diagnosztikai feltételek biztosítása.
3. Az érrendszeri (vaszkuláris) szűrőprogramok módszertanának kidolgozása és finanszírozásának megteremtése, szélütés genetikai programok indítása.
4. Nemzeti Stroke Regiszter kialakítása.
5. Az orvosképzés- és továbbképzés megújítása a Nemzeti Stroke Program szempontjai alapján, új távoktatási programok bevezetése ezen a területen.
6. "Telestroke Program".
7. Különböző rehabilitációs formák és finanszírozási modellek kidolgozása.
8. Jelzőrendszeres házi gondozás.
9. Lakossági kommunikáció kidolgozása és végzése. Pedagógusok felvilágosítása.
10. Dohányzás ellenes küzdelem, a 35 év alatti lakosság körében kiemelt dohányzás elleni akcióprogram (lásd ott).
11. A túlzott alkoholfogyasztás csökkentése (lásd ott).
12. Az egészséges táplálkozás népszerűsítése (lásd ott).
13. A testmozgás népszerűsítése (lásd ott).
14. Az egészséges életmód kialakítása (lásd ott).
15. A lakosság magas vérnyomás szűrése, különös figyelemmel az 55 év alattiakra (lásd ott), a 65 év feletti lakosok pitvarfibrilláció szűrése.
16. A magas vérnyomás megfelelő kezelése (lásd ott).
17. A magas vérnyomásos betegek gyógyszerészi gondoskodási programjának megvalósítása.

Együttműködők
- Agyérbetegségek Országos Központja
- Országos Egészségbiztosítási Pénztár
- ÁNTSZ központi és területi intézetei
- Központi Statisztikai Hivatal
- Országos Alapellátási Intézet
- Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet
- Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet
- Országos Kardiológiai Intézet
- Országos Mentőszolgálat
- Fővárosi Szent Imre Kórház
- Magyar Stroke Társaság
- Magyar Neurológiai Társaság
- Magyar Idegsebészeti Társaság
- Egyetemek Orvostudományi karai
- Magyar Neuroszonológiai Társaság
- Magyar Kardiológiai Társaság
- Magyar Hypertónia Társaság
- Liga az Agyérbetegségek Ellen
- A témához csatlakozó szakmai társaságok
- További együttműködők

***

3. Daganatos megbetegedések számának csökkentése

Fő cél:
A 65 évnél fiatalabb lakosság rosszindulatú daganatok miatti halálozása 10%-kal csökkenjen 2010-ig.
= Helyzet
= Célok
= Indikátorok
= Akciók
= Együttműködők
= Költségvetés

Helyzet
A keringési betegségek után a daganatos megbetegedések okozzák a legtöbb halálesetet Magyarországon. 1999-ben az összes magyarországi halálozás 24%-át okozták a daganatok, amely 34 255 beteg elvesztését jelentette; s a szervek szerinti gyakorisági listát a légcső-, hörgő-, tüdőrák vezeti (7883), majd a vastag-végbél- (4912), az emlő- (2387) és a szájgarat-nyelőcső tumorok (2341) követik.
A gyomor rosszindulatú daganata okozta halálozás kisfokú csökkenésén kívül minden más daganat halálozási mutatószámaiban stagnálás vagy emelkedő tendencia figyelhető meg. Rendkívüli mértékben emelkedik a légcső-, hörgő-, tüdőrák és a szájüregi daganatok okozta halálozás. A légcső-, hörgő-, tüdőrák okozta halálozás 1999-ben közel 80%-kal volt magasabb az EU átlagánál. Az ajak, a szájüreg és a garat rosszindulatú daganata okozta halálozás jellemzően a dohányzás és az alkoholfogyasztás mértékével párhuzamosan változik. A magyarországi helyzet, elsősorban a férfiak esetében, európai és tágabb nemzetközi összehasonlításban is riasztó. Túl az összhalálozás kedvezőtlen voltán, a 65 év alattiak légcső-, hörgő-, tüdőrák okozta halandósága is kiemelkedő, Európán belül a legmagasabb. Hasonlóan, a vastagbél és a végbél rosszindulatú daganata okozta halálozás mutatói is mindkét nemnél a legkedvezőtlenebbek az európai régióban. A női emlőrák okozta halálozás hazai trendje emelkedő, szemben az utóbbi évtizedben, más országokban tapasztaltakkal (pl. az EU átlaga nagyjából stagnál). A méhnyakrák okozta halálozás az 1980-as évek eleje óta ugyan folyamatosan csökken Magyarországon, de még mindig több mint háromszorosa az EU átlagának, és ez igaz a 65 év alattiak halandóságára is.
Jellemző, hogy a daganatos megbetegedések egyre fiatalabb korcsoportokban fordulnak elő. Évente több mint 50 ezer új beteg kórházi ellátásával, s egyidejűleg 230 000 daganatos betegségben szenvedő személy gondozásával kell számolni. Az adatok arra is rámutatnak, hogy a daganatok kialakulásában szerepet játszó életmódbeli és környezeti tényezőket a visszaszorító intézkedések késlekedése mellett, a daganatos megbetegedések korai felismerését és kezelését szolgáló egészségügyi ellátás elhanyagolása is hozzájárul e helyzet kialakulásához. A prevenciós tevékenységben élenjáró országokban a hatékonyan szűrhető daganatok halálozási és megbetegedési mutatóinak aránya az 1:2 értéket közelíti, szemben a magyarországi 2:3 körüli aránnyal.
A folyamatosan emelkedő betegszám jelentette ellátási igény növekedésével az egészségügy nem tud lépést tartani. Az onkológiai gondozás keretében 1999-ben 1 575 400 vizsgálat történt. Az ellátás valamennyi formáját nagyobb arányban vették igénybe a nők, mint a férfiak (tanácsadás, konzultáció, gondozás 75% nő, 25% férfi, rehabilitáció 84% nő, 16% férfi). Onkológiai szűrésen résztvevők száma országosan összesen 806 ezer volt, a nők aránya itt is jóval magasabb, mint a férfiaké (7% férfi, 93% nő). Az onkológiai gondozók és osztályok szűrésein felfedezett daganatos betegek száma 4736 (27%), míg az orvosi vizsgálatok kapcsán 13 037 (73%) beteget fedeztek fel. A célzott és szervezett szűrővizsgálatokkal az 1999-ben bekövetkezett 7770 vastagbél-, végbél-, női emlő- és méhnyak halálesetnek mintegy 25-30%-a megelőzhető lett volna.
A rákellenes küzdelem eredményessége döntően a betegség elsődleges és másodlagos megelőzésétől függ - mindkettő szervezése és irányítása speciális állami feladat.
- A daganatok elsődleges megelőzése csak a társadalom valamennyi ágazatának irányított együttműködésével lehet eredményes. Az elsődleges megelőzés körébe tartozik a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás visszaszorítása, az egészséges táplálkozás, a foglalkozási eredetű daganatok megelőzése, a környezetvédelem.
- A másodlagos megelőzés sikere a szervezett, széleskörű és a veszélyeztetett lakosságra irányuló, célzott szűrőrendszerek működtetésétől (finanszírozásától) függ.
- A harmadlagos megelőzés az egészségügy feladata: a diagnosztika, a komplex gyógykezelés, a rehabilitáció és az otthoni ellátás.
A daganatellenes küzdelem rendkívül összetett feladat. Ezeket összegzi a Nemzeti Rákkontroll Program. Eszerint kiemelten fontos a törvényhozás és az önkormányzatok szerepe, mivel a törvények, rendeletek iktatják ki környezetünkből a rákkeltő tényezőket. Az ifjúság oktatása, illetve a felnőtt lakosság megfelelő tájékoztatása teszi lehetővé a helyes életmód és táplálkozási szokások kialakítását, a betegség elkerülését. Az egészségügy feladata a daganatokkal kapcsolatos szaktevékenység az elsődleges megelőzés, a szűrések és gyógyítás területén.

Célok 2010-ig
- A légcső-, hörgő- és a tüdődaganatok miatti halálozás 5%-os csökkentése
- A vastagbél-végbél daganatok miatti halálozás 10%-os csökkentése
- Az emlődaganatok miatti halálozás 20%-os csökkentése
- A méhnyakdaganatok miatti halálozás 50%-os csökkentése
- Az ajak, szájüreg és garat daganatos halálozásának növekedése álljon meg
- A daganatos betegellátás személyi és intézményi feltételeinek javítása
- Lakossági szűrések
- Daganatok elsődleges megelőzése: egészséges táplálkozás népszerűsítése, testmozgás népszerűsítése, dohányzás és alkoholfogyasztás visszaszorítása, egészséges környezet kialakítása, munkahelyi daganatkeltőkkel szembeni küzdelem, egészségfejlesztés az oktatásban, nevelésben
Indikátorok
- Daganatos morbiditási adatok (incidencia, prevalencia) és mortalitás alakulása
- Az összes daganat és az egyes lokalizációk területi halmozódásának változása
- Az onkológus szakemberek számának alakulása
- Onkológiai feladatok ellátáshoz szükséges kórházi férőhelyek számának alakulása
- Kockázati tényezők alakulása - (Lásd a megfelelő alprogramokat)
Akciók
1. A méhnyak-, emlő-, vastagbél-végbél daganatok célzott lakossági (lásd ott), további, népegészségügyi szempontból fontos daganatok szűrésének szakmai előkészítése (szájüregi daganatok, prosztatadaganatok).
2. Megfelelő szakember alap- és továbbképzés kialakítása az orvosi egyetemeken és az egészségügyi szakdolgozók oktatási intézményeiben.
3. Az onkológiai feladatok ellátásához legalább 10 ezer kórházi férőhely biztosítása.
4. Klinikai Onkológiai Osztály létesítése valamennyi megyei kórházban (és rákos betegeket rendszeresen ellátó, sokszakmás városi kórházban). A megyei kórház-rendelőintézetek keretében működő Klinikai Onkológiai Osztályok és a Megyei Onkológiai gondozók integrációjával Megyei Onkológiai Centrumok egységes rendszerének kialakítása, valamint citosztatikus keverékinfúzió-készítő laborok megvalósítása.
5. A Sugárterápiás Osztályokon a műszer- és eszközfeltételek mellett a kórházi férőhelyek megfelelő számának biztosítása (reális fejlesztési igény a közép-dunántúli terület).
6. Az onkológiai tevékenységről és a daganatok előfordulásáról szóló adatszolgáltatások (finanszírozási adatok, hálózati jelentések, rákregiszter) megfelelő szakmai színvonalú jelentésrendszereinek fejlesztése az adatszolgáltatási fegyelem javítása.
7. Az onkológiai betegek rehabilitációs intézményrendszerének országos kiépítése.
8. Az általános és középiskolai egészségfejlesztésben az elsődleges megelőzésre és a szűrésre vonatkozó ismeretek oktatása (lásd ott).
9. Egészséges környezet kialakítása, a humán rákkeltőkkel végzett munkával kapcsolatos előírások végrehajtásának fokozott ellenőrzése (lásd ott).
10. A túlzott szeszesital-fogyasztás és a dohányzás visszaszorítása (lásd ott), az egészséges táplálkozás népszerűsítése (lásd ott).
11. A genetikailag fogékony populáció kutatása.

Együttműködők
- Országos Onkológiai Intézet
- Országos Egészségbiztosítási Pénztár
- Onkológiai gondozók
- Nemzeti Rákkontroll Program bizottságai
- Az onkológiai ellátásban és a szűrésben résztvevő szakterületek Országos Intézetei és Szakmai Kollégiumai
- ÁNTSZ központi és területi intézetei
- Központi Statisztikai Hivatal
- Országos Alapellátási Intézet
- Oktatási Minisztérium
- Egyetemek Orvostudományi és Fogorvostudományi karai
- Háziorvosok, fogorvosok
- Kórház-Rendelőintézetek
- További együttműködők

***

4. Mentális betegségek megelőzése

Fő cél:
Tudatos egészség-magatartással javuló lelki egészség, javuló életminőség
= Helyzet
= Célok
= Indikátorok
= Akciók
= Együttműködők
= Költségvetés

Helyzet
Az ország mentálhigiénés állapotáról kevés megbízható adattal rendelkezünk és ezen adatok is rendkívül rossz állapotot mutatnak. Mind a nemzetközi, mind a hazai közvéleményben igen kedvezőtlen az ország lakossága mentális egészségének megítélése, ami szintén negatívan hat a lakosság egészségére.
A mentális kórképek más fejlett országokban is igen gyakoriak, ezek teszik ki az egészségveszteséggel kapcsolatos gazdasági terhek jelentős részét. Az EVSZ adatai szerint, a betegségeket az általuk okozott gazdasági teher mértéke szerint rangsorolva, az első helyen a depresszió áll, a 4. helyen az alkoholizmus, a 8.-on az időskori elbutulás és következményei, a 9. helyet pedig az önkárosító magatartások egyre bővülő csoportja foglalja el. Az első tíz rokkantságot eredményező okból öt tartozik a mentális betegségek közé. A mentális betegségek okozta "gazdasági teher" nagysága (mely egészségügyi gazdasági elemzések szerint a gazdasági teher 9,5%-át adja) nem tükrözi pontosan a betegségek okozta társadalmi terhet.
Hazai hosszú távú (1979-1999) statisztikai elemzés során a mentális betegségek által okozott halálozás trendjeit a túlzott mértékű alkoholfogyasztásra visszavezethető alkoholos mentális betegségek többszörös (hét-nyolcszoros) emelkedése határozza meg mindkét nem esetében. Az országon belül a mentális betegségek okozta halálozás nem egységes eloszlást, hanem regionális eltéréseket mutat.
A mentális betegségek sorában kiemelkedő szerep jut a depressziónak. Hazai adatok szerint a 18 és 64 év közötti lakosság vizsgálata alapján a depresszió élettartam prevalenciája 15,1%. A családorvosok betegforgalmának adatai alapján, a betegek 15%-a hangulati és/vagy szorongásos zavarban szenved. A fejlett országokban a depressziós betegek mintegy fele-harmada áll kezelés alatt. Hazánkban ez az arány jóval kisebb, az elérhető statisztikák szerint a depressziós betegeknek csak töredéke jut megfelelő segítséghez, noha a depresszió korai észlelése és időbeni, hatékony ellátása jelentős mértékben csökkentené a nem kezelt depressziók okozta társadalmi-gazdasági veszteséget, ami jóval nagyobb, mint a betegség kezelésének költségei.
A mentális betegségek közül a harmadik nagy csoportot a szorongásos kórképekben szenvedő betegek alkotják. Ezen betegségben a lakosság mintegy 10-15%-a szenved, élettartam prevalenciájuk 3-80% között van, és irodalmi adatok szerint az egyik legkönnyebben felismerhető és kezelhető betegség, ha megfelelő, korai szakellátást nyújtunk.
A mentális betegségek megelőzésére épülő népegészségügyi programnak kiemelten kell kezelnie az öngyilkosság elleni küzdelmet is. Hazánk, az öngyilkossági statisztikák adatai szerint, az 1990-es évek elejéig a világ "élvonalába" tartozott (1984-ben 45,9 százezrelék halálozással). Jelenleg, 1999-ben, ez az érték 33,1 százezrelék, ami az Európai Uniós országok átlagának több mint két és félszerese. Az európai országok rangsorában ma a 7. helyen állunk néhány szovjet utódállam után. Az öngyilkosság okozta halálozás vonatkozásában hazánkban igen jelentős regionális különbségek észlelhetők, a halálozás halmozódása az Észak és Dél-alföldi térségben figyelhető meg.

Célok 2010-ig
- A fiatalkorúak öngyilkossági arányának visszaszorítása 20%-kal
- Az öngyilkosságok csökkentése legalább 25/100 000 fő szintre
- Mentális problémák elsődleges megelőzése: testmozgás népszerűsítése, egészségfejlesztés oktatása, nevelés
- Nemzetközi szinten is összehasonlítható, hatékonyság és eredményesség szempontjából ellenőrzött projektek kidolgozása, működtetése, támogatása
- Az egészségfejlesztés intézményrendszerének korszerűsítése, a pszichiátriai intézményrendszer közösségi pszichiátriai irányba történő átalakítása
- A depressziós betegek kezelési arányának javítása 30%-kal
- Pszichiátriai gondozóhálózat fejlesztése (a létszám emelése 30%-kal), gondozók strukturális átalakítása (elkülönülő pszichoterápiás rendelés, szűrés, megelőzés és krízisellátás), a gyermekpszichiátriai gondozók számának 100%-os növelése
Indikátorok
- Mentális egészségre vonatkozó epidemiológiai adatok
- Öngyilkossági statisztikák
- Mentálhigiénés szervezett képzésben résztvevők száma
- Az ellátórendszer adatai - ágyak száma, egységek száma
- Az ellátások igénybevétele
- A mentális egészség területén dolgozó civil szerveződések hálózatának fejlődése

Akciók
1. Epidemiológiai vizsgálatok, szükségletfelmérések (életmódbeli és kulturális különbségek)
2. Öngyilkossági kísérletek bejelentésének kötelezővé tétele.
3. Prevenciós projektek a legkorszerűbb elvek szerint (bizonyítékokon alapuló lelki egészség), szükségletek alapján, tartalmazzák a hatásvizsgálat, a monitorozás szempontjait.
4. A testmozgás népszerűsítése (lásd ott).
5. Az iskola lelki egészség védő, fejlesztő szerepének erősítése (tanárok 30 órás mentálhigiénés "érzékenyítő" továbbképzése, a mentálhigiénés szakirányú továbbképzések támogatása (ösztöndíjak), a mentálhigiénés alapismeretek beépítése a tanárok képesítési követelményei közé, 4 éves mentálhigiénés iskolapszichológus képzés beindítása).
6. A Magyar Honvédség hivatásos és sorállománya részére mentális egészségfejlesztő programok, különös tekintettel az egészségügyi szakállomány részére szervezett stressz menedzsment és öngyilkosságok megelőzésének programjaira, valamint szupervíziójuk fejlesztésére.
7. Az ÁNTSZ lelki egészségvédelmi funkciójának fejlesztése.
8. Az egészségügyi alapellátásban tevékenykedők érzékenyítő programjai.
9. Közösségi gondozás.
10. Rehabilitációs, szociális és szolgáltatási háló kiépítése kistérségekben.
11. A mentális egészség területén tevékenykedő civil szerveződések, önsegítő csoportok és egyének működésének, összefogásának, hálózatok kialakításának támogatása.
12. Médiumok, PR-tevékenység, "social services communication" előtérbe helyezése.
13. A sürgősségi telefonszolgálatok fejlesztése.
14. Krízisellátó részlegek kialakítása pszichiátriai osztályokon.
15. Országos szuicidológiai centrum felállítása egy egyetemi pszichiátriai intézmény bázisán.
16. Az egészségügyi dolgozók képzése az öngyilkossági veszély korai észlelésére és a krízisállapotban lévő betegek ellátására.
17. Az öngyilkossági kísérleten átesettek speciális gondozása egészségügyi centrumokban. A gondozás személyi és intézményi feltételeinek javítása.

Együttműködők
- Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinika
- Magyar Pszichiátriai Társaság
- A témához csatlakozó szakmai társaságok
- Mentálhigiénés Tárcaközi Bizottság
- Országos Alapellátási Intézet
- A magyarországi történelmi egyházak és felekezetek
- ÁNTSZ központi és területi intézetei
- Központi Statisztikai Hivatal
- Országos Egészségbiztosítási Pénztár
- Oktatási Minisztérium
- Ifjúsági és Sportminisztérium
- Honvédelmi Minisztérium, Magyar Honvédség
- Védőnők Országos Egyesülete
- Háziorvosok
- További együttműködők

***

5. Mozgásszervi betegségek okozta egyéni és társadalmi teher csökkentése

Fő cél:
A mozgásszervi betegségek megelőzésének és gyógyításának javítása
= Helyzet
= Célok
= Indikátorok
= Akciók
= Együttműködők
= Költségvetés

Helyzet
A mozgásszervi megbetegedések között a három leggyakoribb kórkép az ízületi porckopás, a derékfájás és az osteoporosis (csontritkulás). Ezen kórképek kiemelkedő jelentőségét nemcsak növekvő gyakoriságuk, hanem következményeik, így a munkaképességre, életminőségre és a halálozásra gyakorolt hatásuk adja. Hazai felmérések szerint a gyulladásos és kopásos ízületi és gerincbetegségekben szenvedő betegek mintegy 60%-a mások segítségére szorul, 30%-uk esetében a betegség miatt megromlik a családi élete, és kétharmaduk anyagi válságba jut. Magyarországon e betegségek a rokkantosítás okai között a negyedik helyet foglalják el, és a háziorvoshoz fordulók 15-20%-a mozgásszervi beteg. A mozgásszervi betegség következtében kialakult egyéni szenvedésen túlmenően a közvetlen és közvetett költségek hatalmas terhet rónak az egyénre, családjára és a társadalomra.
Reprezentatív epidemiológiai tanulmányok alapján 50 éves kor felett a csontritkulás mintegy 900 ezer betegnél, a reumás ízületi gyulladás mintegy 100 ezer betegnél, az ízületi porckopás pedig több mint 2 millió betegnél fordul elő hazánkban. A mozgásszervi betegségek okozzák a 60 éven felüliek krónikus betegségeinek felét. A derékfájás a második leggyakoribb oka a táppénzes állományba vételnek. A hazai lakosság átlagos csontsűrűsége a legalacsonyabb, az ezzel összefüggő csigolyatörések gyakorisága a legmagasabb mutatókkal jellemezhető ma Európában. A csontritkulással kapcsolatba hozható combnyaktörések utáni halálozás következtében hazánkban évente hozzávetőlegesen 2500-3000 beteget veszítünk el, és ezen törések gyógykezelése becslések szerint 1998-ban 15 milliárd forinttal terhelte meg a költségvetést.
A fenti betegségek vonatkozásában a csontritkulás területén átfogó nemzeti program indult; az 1995-ben elfogadott Nemzeti Osteoporosis Program keretében az elmúlt években országos csontritkulás centrumhálózat jött létre. A gerinc kopásos betegségeinek elsődleges megelőzésére 1995 óta működik országos iskolai testnevelési program. Az Egyesült Nemzetek Szervezete a mozgásszervi betegségek kiemelkedő súlyát felismerve a 2000-2010. közötti időszakot "A Csont és Ízület Évtizedének" nyilvánította, mely mozgalomhoz hazánk az elsők között csatlakozott. A mozgalom keretében a megelőzés, a betegellátás, az oktatás és a kutatás területén a mozgásszervi kórképekkel való foglalkozás világszerte fokozott támogatásban részesül. A kérdés kiemelt kezelését indokolja az is, hogy becslések szerint 2010-re Európában a történelem során először többen lesznek a 60 éven felüliek, mint a 20 éven aluliak, ami prognosztizálhatóan, együtt jár a mozgásszervi betegségek okozta költségek drámai emelkedésével.
Magyarországnak a jelen évtizedben a fejlett európai országokhoz viszonyítva jelentős hátrányt kell behoznia a mozgásszervi betegségek ellátása vonatkozásában. A járóbeteg-rendszer és a háziorvosi hálózat fejlesztésre szorul, hogy a definitív ellátásra alkalmas legyenek. A lemaradás egyik oka a reumatológia oktatásának hiánya a graduális orvosképzésben. A reumatológiai betegek jelentős része nem szakprofilú osztályokon kerül ellátásra, elsősorban a gyulladásos-immunológiai és az anyagcsere csontbetegségek terén. A csontritkulásban szenvedő betegek csak mintegy 20%-a kerül kórismézésre és kezelésre. Megbízható mozgásszervi morbiditási regiszterünk nincs, az ellátás nem egységes diagnosztikus és terápiás irányelvek alapján történik. Az Európában már általánossá vált molekuláris genetikai vizsgálatok és a biológiai terápia még egyáltalán nem kerülnek alkalmazásra a gyakorlatban. A lakosság mozgásszervi ismeretei korlátozottak, a betegmozgalmak ereje nem számottevő.

Célok 2010-ig
- A gerinc és ízületi panaszokban szenvedők súlyos fájdalomban töltött napjai 10%-kal csökkenjenek
- A napi aktivitásban gátolt mozgásszervi betegek számaránya 10%-kal csökkenjen
- A hazai lakosság csontsűrűség értékei 5%-kal javuljanak
- A csontritkulás-szűrés hatékonyságának növelése
- A csontritkulás következtében kialakuló törések megelőzésének fejlesztése
- A mozgásszervi betegek szakprofilú osztályokon kerüljenek ellátásra
- A heveny gerincsérültek és amputáltak rehabilitációjának fejlesztése, a sportos rehabilitáció bevezetése
- A járóbeteg rendszer és a háziorvosi hálózat mozgásszervi ellátásának fejlesztése
- A mozgásszervi preventív szemlélet széles körű elterjesztése (ld. testmozgás, mindennapi egészségfejlesztő testmozgás, gerinctorna a testnevelésben, táplálkozás, dohányzás, alkoholfogyasztás a megfelelő fejezetekben)
Indikátorok
- Incidencia, prevalancia adatok
- Csípőtáji törések halálozási adatai
- Rizikótényezők: étrenddel, táplálkozással, testmozgással kapcsolatos adatok (lásd megfelelő részeket)
- A hazai populáció csontsűrűség értékei
- A súlyos fájdalomban töltött napok száma
- A napi aktivitásban gátoltak száma
- A funkcionális állapot és az egészséghez kapcsolt életminőség
- Az orvoshoz fordulás gyakorisága, beavatkozások és hospitalizációk száma
- A mozgásszervi betegellátás költségtényezői
- A táppénzes napok és rokkantosítások száma

Akciók
1. Országos mozgásszervi regiszter létrehozása Reprezentatív lakossági mintavétel a folyamatok nyomon követéséhez (betegség prevalencia és incidencia, életminőség mérése, rizikótényezők).
2. Szűrések megszervezése.
3. Terápiás protokollok kidolgozása.
4. Gyógyszerészi gondoskodási program a beteg felvilágosítása, a racionális gyógyszerelés érdekében.
5. Az országos mozgásszervi és rehabilitációs ellátó hálózat fejlesztése, modellek kidolgozása a reumatológiai szakellátás, a mozgásszervi rehabilitáció és az alapellátás területén.
6. Támogató szolgálatok létrehozása a fogyatékos személyek életvitelének segítése érdekében.
7. A diagnosztikai, terápiás és rehabilitációs eljárások felzárkóztatása az európai színvonalra. A molekuláris genetika és a biológiai terápia bevezetése a mozgásszervi ellátás területén.
8. Kapcsolatfelvétel az egyetemek vezetőivel a reumatológia kötelező graduális oktatásának bevezetése érdekében.
9. Szakorvosok és háziorvosok folyamatos továbbképzése. Gyógytornászok, pszichológusok és rehabilitációs orvosok folyamatos továbbképzése a fogyatékosok rehabilitációjára.
10. Egészségturisztikai oktatás támogatása.
11. Fogyatékosok programjai.
12. Fokozott PR tevékenység, betegfelvilágosítás, országos klubmozgalom.
13. Speciális élelmiszerek elérhetőségének szélesebb körű biztosítása (lásd ott).
14. A környezeti- és munkavédelmi szabályok mozgásszervi harmonizációja (lásd ott).
15. Dohányzás, szeszesital-fogyasztás visszaszorítása (lásd ott).
16. Mindennapi egészségfejlesztő testmozgás, gerinctorna a testnevelésben (lásd ott).

Együttműködők
- Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet
- Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet
- Egyetemi ortopédiai klinikák
- Országos Alapellátási Intézet
- A szakterület összes érintett tudományos társasága
- ÁNTSZ központi és területi intézetei
- Központi Statisztikai Hivatal
- Ifjúsági és Sportminisztérium
- Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSz)
- Mozgáskorlátozottak Sportszövetsége (MMS)
- Gerincgyógyászati Nemzeti Központ
- További együttműködők

***

6. Egészséges életkezdet és gyermekkor biztosítása

Fő cél:
Mindenkinek egyenlő esélyt az egészséges életkezdetre és az egészség megtartására.
= Helyzet
= Célok
= Indikátorok
= Akciók
= Együttműködők
= Költségvetés

Helyzet
Az élve születések száma Magyarországon évről évre csökken. A csökkenés aránya az utóbbi években mérséklődött és prioritás, hogy ez a csökkenés megálljon. Magyarországon ezer újszülöttből kilencet elveszítünk. Ez a szám kétszerese az Európa fejlettebb részén tapasztaltnak. Az újszülöttek 9%-a 2,5 kg-nál alacsonyabb súllyal jön a világra, a veleszületett rendellenességek aránya pedig 2976/100 000 élveszületés volt 1991-ben.
Az iskolaorvosi vizsgálatok szerint a gyermekeknél leggyakoribbak a csont, izom, kötőszövet elváltozásai, bőr, bőralatti kötőszövet elváltozásai, érzékszervi problémák, táplálkozási zavarok, mentálhigiénés zavarok. Nagy jelentősége miatt kiemelendő továbbá a magas vérnyomás és az asztma. Az ifjúsági orvosi vizsgálatok szerint az elmúlt 10 évben megduplázódtak a fiatalok gerincbetegségei. Mozgásszervi szakorvosok szűrővizsgálati adatai szerint ma a gyermekek és fiatalok 60-80%-a tartáshibás. Magyarországon az ifjúság 55%-a nem sportol. A nem sportoló fiúk 55%-a, a nem sportoló lányok 60%-a semmit, vagy csak 1-2 órát mozog hetente. 2000-ben készült felmérés szerint az iskolai diáksportban a tanulóknak mindösszesen csak 20%-a vett részt.
Sajnálatos módon, a középiskolás fiúk 16%-a, a lányok 4%-a rendszeres szeszesital-fogyasztó, ezen belül veszélyes mértékben alkoholizál 5-6%. Az utóbbi években jelentősen növekedett a kábítószert kipróbáló és fogyasztó fiatalok száma. Az 1990-es évek második felében a 18-24 éves fiatalok és különösen a nők körében nőtt a dohányzás elterjedtsége. A rászokás egyre fiatalabb életkorban történik, ezért a cigarettázás által okozott betegségek is egyre fiatalabb korban jelentkeznek.
Egy 1989-1990-ben végzett felmérés szerint a gyermekek jódellátottságát jelző golyvagyakoriság országos átlaga 4,9% volt, amely egyes területeken elérte a 10%-ot. A fogbetegségek gyakoriságát tekintve is Magyarország Európában a legkedvezőtlenebb mutatókkal jellemezhető országok között található. Az 5-6 éves korcsoport 25-30%-a rendelkezik csupán ép fogazattal. A 12 éves gyermekeknek átlagosan 4 maradó foga beteg, 75%-ának ínygyulladása van, 15-20%-a fogszabályozó kezelésre szorul, a 18 évesek 66%-a rendelkezik csak teljesen megtartott fogazattal.
A gyermekkori hatások, a szocializáció meghatározó az egészséges életvezetés és magatartás kialakításában. A gyermekek egészségének megőrzésében fontos szerepet játszhat a születés pillanatától biztosított célzott elsődleges megelőzési program (eufenika), továbbá a 0-18 éves korúak preventív gondozásában közreműködő szakterületek tevékenységének összehangolása, s minden releváns szakterületen a szakfelügyeleti hálózat megerősítése.
A nő-anya-, gyermek- és családvédelemben dolgozó, felsőfokú képesítésű, kifejezetten preventív tevékenységre képzett védőnők a legfontosabb életszakaszoknál vannak jelen a családok életében. Összehangolt szakmai irányítással, támogatással, fejlesztéssel kiegészített szakmai felügyeleti rendszerrel a védőnők munkájának hatékonysága növelhető.
A gyermekek egészségének megőrzéséhez, fejlesztéséhez szükség van a gyermekek egészséggel kapcsolatos tudásának, készségeinek elsajátításához, bővítéséhez és az egészséget támogató környezet kialakításához. Kiemelt jelentőséggel bír, hogy maga az oktatási, nevelési intézményi környezet az egészséges életmód kialakítását segítse.

Célok 2010-ig
- 2002 végére a családot alapítók fele vegyen részt a családtervezési program, illetve a várandósgondozás keretében megvalósuló krónikus betegségek elsődleges megelőzési programjában
- A védőnői munka szakmai és intézményi feltételeinek javítása
- A veleszületett rendellenességek arányának csökkentése
- 100%-ra növelni azoknak az iskoláknak a számát, amelyek megfelelnek az iskola-higiénés előírásoknak
- Minden óvodában, általános és középiskolában lehetővé kell tenni, hogy a fogyatékos diákok integráltan vegyenek részt az oktatásban - állapotuk fegyelembevétele mellett a testnevelési órákon is
- 2%-ra csökkenteni azon 6-10 éves gyermekek számarányát, akiknek golyvája van
- A 6 éves gyermekek 50%-a ép fogú legyen, a 12 éveseknek maximum 3 megbetegedett maradó foga legyen, a 18 évesek 85%-a megtartott fogazattal rendelkezzen, a 12 és 18 évesek fogágy-betegségei 25%-kal csökkenjenek.
- A szervezett iskolafogászati ellátó hálózat teljes körű kiépítése, fejlesztése, szakmai felügyeletének megszervezése
- Az egészséges életmód kialakításához szükséges tudás és készségek elsajátítása a mozgás, táplálkozás, élvezeti cikkek használata, mentális problémák, higiéné stb. területén
- Az egészséges életmód feltételeinek biztosítása: mindennapos mozgási lehetőség, egészséges iskolai étkeztetés, vonzó - szeszes ital, drog- és dohányzásmentes - szabadidő programok
Indikátorok
- Demográfiai adatok
- Rizikótényezők: étrenddel, táplálkozással, testmozgással, legális és illegális droghasználattal kapcsolatos adatok (lásd megfelelő alprogramokat)
- Családtervezési programban résztvevők száma
- Veleszületett rendellenességek gyakorisága
- Védőnői preventív ellátásban részesült gondozottak száma
- Egy vezető, szakfelügyeletet ellátó védőnőre jutó védőnők száma
- Fejlesztő-vezető képzésben részesült vezető védőnők száma
- A fogyatékosokat integráltan oktató iskolák száma
- Az egészséggel kapcsolatos megfelelő tudással, készségekkel rendelkező tanulók száma
- Iskolai egészségfejlesztési programok száma, az azokban részt vett tanulók száma
- A higiénés követelményeknek megfelelő osztálytermek, iskolák száma
- Fogászati státusz
- Golyva gyakoriság

Akciók
1. Az anya-, gyermek- és csecsemővédelmi tevékenység szakmai-módszertani központjának, intézményi hátterének kialakítása.
2. A családtervezési tanácsadás (Periconcepcionális Prevenciós Program) integrálása a Családvédelmi Szolgálat (CsVSz) hálózatának munkájába, 50-60 CsVSz központ bővítésével.
3. Gyakori krónikus betegségek születéstől kezdődő megelőzési programjának beépítése a kialakítandó családtervezési tanácsadók és várandósgondozás munkájába.
4. A nő, anya, 0-18 éves gyermek-egészségügyi ellátásban a prevenció egységes elveinek, kompetenciaköreinek meghatározása, módszertanának fejlesztése.
5. A védőnői szakfelügyelet személyi, tárgyi és továbbképzési feltételeinek fejlesztése, egységes elveinek, kritériumrendszerének meghatározása, elfogadása, bevezetése.
6. A kötelező védőoltásokkal és higiénés szabályok betartásával megelőzhető fertőző betegségek 0%-os szinten tartása, illetve csökkentése (lásd ott).
7. Az iskolák higiénés ellenőrzésének fokozása.
8. Az iskolák higiénés problémáinak rangsorolása, a prioritási sorrendnek megfelelő intézkedési terv kidolgozása és végrehajtása, különös tekintettel a mellékhelységek problémájára.
9. Biztosítani kell, hogy csak jódozott konyhasó kerüljön forgalomba és ezek a termékek szabad forgalmúak legyenek.
10. Jódellátottsági vizsgálatok, tapintásos golyvagyakoriság felmérés alsó tagozatos általános iskolásoknál 4 évente.
11. Fogászati rizikóstratégia kidolgozása és alkalmazása.
12. A helyi és szisztémás fluorid prevenció, a fluoriddal dúsított asztali só hazai elterjesztésének elősegítése.
13. Csoportos és egyéni száj-higiénés programok indítása, lepedék- és fogkő eltávolítás.
14. Fluoridellátottsági vizsgálatok, az orális egészségi állapot vizsgálata a cél-korcsoportokban összehasonlítva a kiindulási fogászati státusszal.
15. Lakossági felvilágosítás a jód és a fluor pótlásról.
16. Az egészséges életmód kialakításához szükséges tudás és készségek elsajátítása (lásd ott).
17. A testmozgás népszerűsítése, a mindennapos egészségfejlesztő testmozgás megvalósítása minden gyermek számára, gerinctorna a testnevelésben (lásd ott).
18. Az egészséges táplálkozás alapjainak elsajátítása, egészséges iskolai étkeztetés (lásd ott).
19. A legális és illegális drogok használata elleni küzdelem: a dohányzásra való rászokás megakadályozása (lásd ott), a túlzott szeszes-ital fogyasztás visszaszorítása, a mértéktartó szeszesital-fogyasztási szokások előnyben részesítése, drogfogyasztás elleni küzdelem (lásd ott).
20. Lelki egészségvédelem, fejlesztés az iskolában, megküzdési készségek elsajátítása, lelki segély szolgálatok (lásd ott).

Együttműködők
- ÁNTSZ központi és területi intézetei
- Oktatási Minisztérium
- Ifjúsági és Sportminisztérium
- Ifjúsági Orvosi Hálózat
- Gyermek Alap és Szakellátás
- Országos Alapellátási Intézet
- Központi Statisztikai Hivatal
- Magyar Fogorvosok Egyesülete
- Fog- és Szájbetegségek Országos Intézete
- Gyermekeink Egészséges Fogaiért Alapítvány
- Családvédelmi Szolgálat
- Magyar Védőnők Egyesülete
- Fogyatékosok országos érdekvédelmi szervezetei
- Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége (FONESz)
- A témához csatlakozó szakmai társaságok
- További együttműködők

***

7. Halmozottan hátrányos helyzetű lakossági csoportok egészségi egyenlőtlenségeinek kezelése

Fő cél:
Halmozottan hátrányos helyzetű csoportok életkörülményeinek és egészségi állapotának javítása.
= Helyzet
= Célok
= Indikátorok
= Akciók
= Együttműködők
= Költségvetés

Helyzet
A lakosság egészségi állapota a társadalmi jólét indikátora. Populációs szinten az egészség egyik legfontosabb meghatározója a társadalmon belüli egyenlőtlenség: a legszegényebb és leggazdagabb rétegek egymástól való távolságának mértéke iskolázottság, foglalkozás és jövedelem tekintetében. A népesség egészségi állapota leghatékonyabban és legnagyobb mértékben a legszegényebb rétegeket megcélzó intervenciókkal javítható, amelyek egyúttal az egyenlőtlenséget is csökkentik.
Magyarország társadalmi-gazdasági helyzetéről elmondható, hogy hazánk északkeleti régiójában a legalacsonyabb az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP); magasan az országos átlag fölött van a munkanélküliségi ráta; három északkeleti megye (Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg) a pénzbeni rendszeres szociális segélyezettek 42%-át mondhatja magáénak. Az országban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legmagasabb a korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok aránya; az anyagi rászorultság alapján fizetett gyermekvédelmi támogatás teljes országos összegének 60,6%-át 1998-ban Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye önkormányzatai fizették ki, miközben e megyékben a 19 éven aluliak összlétszáma az országos összesnek mindössze 20,1%-a volt.
A hátrányos helyzetű népesség problémái abba az irányba hatnak, amelyben - külső segítség nélkül - az egészségproblémák hosszú távú halmozódása jósolható meg. A mindennapos gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a rossz szociális körülmények között élők, különösen a gyermekek, nem 7csak nagyobb valószínűséggel szenvednek el egészségkárosodást, de komplex okok miatt igen gyakran kimaradnak az egészségügyi ellátásból is, vagy oda csak súlyos, előrehaladott károsodással járó állapotban kerülnek be.
Az elérhető adatok alapján Magyarországon a cigányság az a legnagyobb l

Az oldalon olvasható információk nem helyettesíthetik a szakemberek véleményét, tanácsát, ezért kérjük ne kísérletezzen öngyógyítással, forduljon orvoshoz!
A gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban a kockázatok és a mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.