A WHO (Világegészségügyi Szervezet) definíciója és a népegészségügy szerint a megbetegedés, a rokkantság és az életminőség a legfontosabb fogalmak az egészségmegőrzés területén. Az alvászavar kihat mind a három területre. Olyan orvosi probléma, amelynek magas az előfordulási aránya: sok embert érint, az egyénre és a társadalomra nézve egyaránt komoly következményekkel.

Az alvászavar gyakori panasz:

- a népesség 95%-a szerzett valamilyen tapasztalatot élete során ezzel kapcsolatban;

- a felnőtt népesség 20-30%-a szenved tőle egyike a legáltalánosabb panaszoknak, amellyel az alapellátásban dolgozó szakemberek találkoznak

Az alvászavar számos következménnyel jár az egyénre nézve: károsítja a fizikai és szellemi egészséget, a munkavégző képességet, és a társadalmi, családi életet is negatívan befolyásolja. Ezzel magyarázható, hogy az insomnia (álmatlanság) kihatással van az életminőségre.

Az alvás mennyiségének csökkenése csak egy mechanizmus az insomnia következményeinek létrejöttében. Megfigyelték, hogy az elmúlt évezredben az átlagos alvásidő 20%-kal csökkent!
Az alvászavar manapság általánosnak mondható a halmozódó munkahelyi és családi elvárások miatt a nők esetében, az állandó munkahelyi „nyomás” miatt (teljesítménykényszer), a váltóműszakban dolgozók nagyobb aránya miatt, ami 20% is lehet az iparilag fejlett országokban. Például a munkával kapcsolatos ”stresszt” vezető oknak nevezték meg az átmeneti alvászavarok 28%-ában.

De alvászavarral társulhatnak különböző betegségek is, mint például a szív-érrendszeri, légzőszervi, emésztőrendszeri, vese és váz-izomzat megbetegedések.

A rosszul alvók több mint kétszeres valószínűséggel betegszenek meg koszorúér-meszesedéssel járó szívbetegségben hat évvel az első alvási panaszok megjelenése után, mint a jól alvók. Háromszor nagyobb valószínűséggel jelentkezik náluk gyakori fejfájás, mint a jó alvóknál.

Mentális vagy pszichés következményei szintén fontosak az alvászavaroknak: ingerlékenység, hangulati és kognitív zavarok gyakoribbak az alvászavarral küszködőknél, így az alvászavar rizikótényezőnek tekinthető a pszichiátriai megbetegedésekben:

négyszer nagyobb a depresszió kockázata alvászavar esetén
az alvászavarral küzdők 25-40%- a jelentősen szorong
alkohol és drogok használata sokkal gyakoribb

A kialvatlanság munkával kapcsolatos következményeit már sok tanulmány bemutatta: az alvási problémák megléte összekapcsolható a gyengébb munkaelégedettséggel ugyanúgy, mint a csökkent munkateljesítménnyel. Így az alvászavar a legjobb előjelzője a munkanélküliségnek.

Az alvászavar, főleg ha krónikus, kihat a társadalmi és családi kapcsolatokra is.

Az életminőség értékelés, amely láthatóvá teszi a „jólétet” és a „jól működést”, bizonyos vonatkozásai miatt ma fontosabbnak tekinthető, mint a halálozási mutató, mert bizonyítja, hogy a kialvatlan emberek tényleg szenvednek a mindennapi életükben.


Az egyéni következményei mellett, az alvászavar nagy jelentőséggel bír a társadalom egészében is: az egészségügy kiadásait növeli: kétszeres emelkedés figyelhető meg a kórházba kerülési-, és 2-3x-os az orvoshoz fordulási gyakoriságban alacsonyabb produktivitást/teljesítményt jelentősen gyakrabban mértek azoknál, akik egy hónap alatt több mint 3-6 éjszakán rosszul aludtak a munkahelyi hiányzás is gyakoribb az alvászavarral bíróknál gyakran alul becsült a kialvatlanság hatása a biztonságra. Az álmatlanság több mint 50%-ban jelenik meg a munkahelyi balesetek okaként (gépjármű balesetek, leesések, vízi és légi közlekedési balesetek).

A Challenger űrrepülőgép tragikus balesete csak egyetlen példa ezekre a következményekre.

Az álmosság természetesen vezetés közben is nagyon veszélyes, mert még gyakorlott vezetők esetén is befolyásolja a reakcióidőt. A közlekedési balesetek kb. 45%-a hozható kapcsolatba ténylegesen a vezető álmosságával vagy figyelmetlenségével.

Végül az insomnia gazdasági kihatása is óriási: a direkt és indirekt orvosi költségek meghaladhatják az évi 100 milliárd USA dollárt is.


A fentiek alapján látható, hogy az iparosodott országokban az alvászavar válhat a legfontosabb népegészségügyi problémává. Ezért nagyon fontos, hogy növekedjen az ismeret ezen a területen nemcsak a szakemberek, de a népesség körében is.