Genetikai tanácsok gyermeket váró szülőknek Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

5. A mendeli öröklődés szabályai - a monogénes öröklődés

Ahogy az előző fejezetben leírtuk, monogénes öröklődés esetén egyetlen génpár határozza meg az adott jelleget/betegséget. Csoportosítása aszerint történik, hogy a szóban forgó gén a testi jellegekért felelős (autoszoma) vagy a nemi jellegekért felelős (gonoszoma) kromoszómákon található domináns vagy recesszív gén. Ez alapján megkülönböztetünk autoszomális domináns, autoszomális receszszív, X-kromoszómához kötött domináns, X-kromoszómához kötött recesszív és Y-kromoszómához kötött öröklődést.

Autoszomális domináns öröklődés

 
2. ábra Az autoszomális domináns öröklődés vázlata egy-egy kromoszómapárjával (AB és CD) bemutatva  

Ha egy betegségért, jellegért felelős domináns gén valamelyik testi kromoszómán helyezkedik el, autoszomális domináns (AD) öröklődésről beszélünk. A hibás gén általában heterozigóta formában fordul elő, s vagy az egyik szülőtől örökölt vagy mutáció következménye (mutáns gén). A beteg vagy a hibás vagy a normális allélt hordozó kromoszómát adja át utódainak, ezért a betegség ismétlődésének kockázata 50%. (2. ábra). Amennyiben nem új mutáció okozta génhibáról van szó elmondható, hogy a beteg egyik szülője mindig beteg, illetve egészségeseknek nem születhet beteg gyermekük. Nagy családfákon az egészségesek és a betegek aránya megközelíti az elméletileg várható 50-50%-ot.

Az AD öröklődés tíz legfontosabb jellegzetessége

1. A betegség/jelleg hetero- és homozigótákban egyaránt kialakul.
2. Bármilyen nemű heterozigóta beteg szülő gyermekei 50% valószínűséggel, nemüktől függetlenül betegek lesznek.
3. A beteg legalább egyik szülője szintén beteg. (Az új mutáció eseteit leszámítva.)
4. Az egészségesek gyermekei nem lesznek betegek. (Az új mutáció eseteit leszámítva.)
5. A betegség mindkét nemben egyforma gyakoriságú és súlyosságú.
6. A családfán a betegek sora függőleges elhelyezkedésű. Minden generációban van beteg, nincs nemzedékátugrás (3. ábra).

3. ábra Egy autoszomális domináns gén öröklődése


7. Ugyanazon családon belül is változó lehet a hibás gén kifejeződésének mértéke a fenotípusban (változó expresszivitás).
8. Az apa életkorával párhuzamosan nő az új mutációk száma.
9. Az AD módon öröklődő betegségek populációs gyakorisága a monogénesen öröklődő betegségek közül a legmagasabb, születési prevalenciájuk 10/1000 (1%).
10. Az AD öröklődést követő betegségek többnyire nem életveszélyes állapotok.

Elsősorban autoszomális domináns módon öröklődő betegségek, illetve jellegek

Tanácsadási szituáció

A szülők azért fordulnak a genetikai tanácsadóhoz, mert gyermekük achondroplasiában szenved.
Az achondroplasia autoszomális domináns módon öröklődő törpenövés. A végtagok rövidek, az átlagosnál kissé rövidebb a törzs, a fej átlagos méretű, a betegek szellemileg épek. A szülők általában átlagos magasságúak, s a törpeség új mutáció következtében jön létre az utódokban. (15-20%-ban fordul elő, hogy az egyik vagy mindkét szülő achondroplasiában szenved.) Amikor a gyakoribb, előzmények nélküli esetről van szó, az ismétlődéstől nem kell tartani, hiszen nincs reális esélye, hogy a következő gyermek esetében is bekövetkezzék a mutáció. (Az egyik szülő betegsége esetén az utódok 50%-a lesz beteg, míg ha mindketten achondroplasiásak, csak 25% esély van egészséges gyermek születésére.)
A genetikai tanácsadás előtt tisztázni kell a diagnózist. A törpenövésnek ugyanis vannak autoszomális recesszív módon öröklődő formái is, s ilyen esetekben az ismétlődés kockázata 25% (mindkét szülő hordozza a hibás gént, s minden negyedik gyermek kapja meg mindkét szülőtől a betegségért felelős mutáns gént).

Tanácsadási szituáció

Egy fiatal férfi kér tanácsot, mert 45 éves édesapja Huntington-choreában szenved.
A Huntington-betegség autoszomális domináns betegség, mely a felnőttkorban jelentkezik, nem egyszer a 40. életév után. Remegéssel, inkoordinált mozgással, teljes szellemi és fizikai leépüléssel járó, s végül halálhoz vezető súlyos betegség.
A tanácsért forduló 21 éves férfi még nem mutatja a betegség tüneteit, de az öröklésmenetből adódóan 50% a kockázata, hogy ő is megbetegszik élete későbbi szakaszában. Látja az édesapján azokat a tüneteket, amelyek kialakulására neki is magas a kockázata. Napjainkban lehetséges a betegség molekuláris genetikai diagnózisa, az elváltozás génszintű kimutatása. Nehéz döntés mind a tanácsot kérőnek, mind a tanácsadónak, hogy elvégezze-e a vizsgálatot vagy sem. Kell-e azt tudni a betegnek évekkel-évtizedekkel a tünetek kezdete előtt, hogy halálos betegséget hordoz magában, s csak idő kérdése az időzített bomba robbanása? Ugyanakkor joga van tudni, hogy halálos betegség génjét hordozza, s ennek ismeretében születendő utódai esetében kérheti a magzati diagnosztikát, megelőzve esetleges beteg gyermek születését. Meg szabad-e vonni az érintettől azt az információt, hogy nem hordozza a betegség génjét, tehát az egészségesség tudatával élheti életét, megszabadulva minden szorongástól? Mind megannyi érdekes, izgalmas kérdés. Tanácsadásunkon azt a gyakorlatot követjük, hogy amennyiben valaki még tünetmentes állapotban kér vizsgálatot Huntington-betegség miatt (preszimptómás diagnosztika), előtte körültekintően felvilágosítjuk mind a negatív, mind a pozitív eredmény várható fizikai és pszichés hatásairól. Ha mindezek után a tanácsot kérő igénybe szeretné venni a genetikai diagnosztikát, elvégezzük a vizsgálatot.
Előfordulhat az is, hogy terhes nő kér tanácsot, mert egyik szülője Huntington-betegségben szenved, s kéri a születendő magzat vizsgálatát. Ha negatív az eredmény, az megnyugtató a magzatra nézve, s nem mond semmit arról, hogy a terhes hordozza-e a hibás gént. (Mivel ha ő hordozó, csak 50% eséllyel adja tovább a betegségért felelős gént.) Ha azonban a magzatban megtalálják a génhibát, azt csak az önmagát egészségesnek gondoló terhestől kaphatta, hiszen az új mutáció esélye igen csekély a negatív családfával rendelkező apa esetében. Tehát a terhes indirekt úton bár, de tudomást szerez arról, hogy ő is beteg lesz évek múltán. Mit tegyen a születendő magzattal? Szakíttassa meg a terhességet, mert nem akarja a gyermekének azokat a szenvedéseket, amelyeken a beteg szülője keresztül ment? Ugyanakkor a terhesség megszakításával azt is kimondja, hogy megvonja a gyermektől azt az életet, amit ő élt a terhesség 10-12. hetéig, amikor a lepényi anyagvétel történt s szembesült a tényekkel. Ez a példa is érzékelteti, hogy mennyire összetett és felelősségteljes feladat lehet a genetikai tanácsadás és a genetikai diagnosztika.

Génexpresszivitás és génpenetrancia

Főleg az autoszomális domináns öröklődés esetén észlelhető érdekes genetikai jellemzők az úgynevezett génexpresszivitás és génpenetrancia. A gén kifejeződésének mértékét, tehát azt, hogy a klinikai kép milyen súlyossággal jelenik meg, expresszivitásnak nevezzük. Leginkább domináns jellegek esetén vizsgálható, mert a recesszív jellegek általában valaminek a hiányát jelentik. Ismert, hogy a domináns módon öröklődő betegségek/jellegek, például a polydactylia vagy a myotonia congenita egy családon belül is különböző súlyossággal mutatkoznak meg a fenotípusban. Az is ismert, hogy néha a hibás gén a fenotípusban nem kerül kifejeződésre, nem hatol át a fenotípusba. A gén áthatoló képessége, penetranciája azt fejezi ki, hogy az adott hibás gén a génhordozókban milyen százalékos gyakorisággal hozza létre a neki megfelelő klinikai tünetet. 80%-os penetranciájú gén esetén például a hordozók 80%-ában alakul ki a betegség. A nem teljes penetrancia következménye lehet, ha fenotípusosan egészséges embernek születik beteg gyermeke, mintha a hibás gén átugorná őt a családfán. Valójában a hibás gén ebben az esetben is jelen van, csak a kifejeződése (expresszivitása) nulla. A pozitív expresszivitású esetek arányából áll össze a penetrancia értéke. A csökkent vagy hiányzó génexpresszivitásért az illető saját génikus környezete és kisebb mértékben külső tényezők tehetők felelőssé. A molekuláris szintű kölcsönhatások részletei ma még nem ismertek.

Autoszomális recesszív öröklődés

 
4. ábra Az autoszomális recesszív öröklődés vázlata egy-egy kromoszóma- párjával (AB és CD) bemutatva  

Ha a betegségért/jellegért felelős recesszív gén (illetve génpár) valamelyik testi kromoszómán (autoszomán) helyezkedik el, autoszomális recesszív (AR) öröklődésről beszélünk. AR öröklődés esetén lényegesen ritkábban felelős új mutáció a hibás gének keletkezéséért, mintAD öröklődésmenet esetén, a recesszív génre nézve homozigóta beteg gyermek hibás génjeit általában a klinikailag egészséges heterozigóta (génhordozó) szüleitől kapja. A szülők esetében a kromoszómapár másik tagján az ép fejlődést biztosító normális allél található (mely AR öröklődés esetén domináns módon viselkedik), így ők nem lesznek betegek. Az AR módon öröklődő betegségek többsége enzymopathia, és a tünetmentes heterozigóták esetében az enzimaktivitás általában a normális és a kóros közötti. Ez a populációra kiterjedő heterozigóta-szűrések elméleti alapja lehet.
A heterozigóták vagy a hibás vagy a normális allélt adják át utódaiknak, ezért két heterozigóta gyermekeinek 25%-a lesz beteg, 50%-uk génhordozó (heterozigóta), de klinikailag tünetmentes, míg 25%-uk genotípusát tekintve is egészséges lesz (4. ábra). Ennél azon ritka esetekben magasabb a kockázat beteg gyermek születésére (50%), ha az egyik szülő génhordozó, a másik pedig beteg homozigóta. Mivel a legtöbb AR módon öröklődő betegség esetén a homozigóták nem érik el az ivarérett kort, a gyakorlatban a betegek egészséges szülők utódaiként születnek. A családfán általában horizontálisan, egy generációban, többnyire testvérekként találhatók a betegek (5. ábra). Ritkán, nem súlyos betegségek esetén, amikor a beteg maga is továbbadhatja a hibás gént, előfordulhatnak betegek több generációban is. Ilyenkor kimaradhatnak nemzedékek, a betegség átugorhat generációkat. Ez az elméleti lehetőség súlyos betegségek esetén nem észlelhető.

5. ábra Egy autoszomális recesszív gén öröklődése

Az AR öröklésmenet tíz fő jellegzetessége

1. A betegség csak homozigótákban jelentkezik.
2. A beteg szülei klinikailag egészségesek.
3. Heterozigóta (génhordozó) szülők gyermekei 25%-os valószínűséggel lehetnek betegek (nemüktől függetlenül).
4. A beteg gyermekei általában nem betegek. (Kivétel, ha a másik szülő is beteg vagy heterozigóta, illetve új mutáció történt az utódban.)
5. A betegség mindkét nemben azonos gyakoriságú.
6. A családfán a betegek vízszintes (horizontális) elhelyezkedésűek, csak egy generációban található beteg.
7. A vérrokonházassággal a heterozigóták összetalálkozásának esélye, így a betegség gyakorisága is nő.
8. Egy családon belül általában állandó az expresszivitás.
9. Az AR módon öröklődő betegségek populációs gyakorisága viszonylag alacsony. A születési prevalencia: 2,5/1000 (0,25%).
10. Az így öröklődő betegségek az életkilátások szempontjából többnyire súlyosak.

Tanácsadási szituáció

A fiatal házaspár gyermeket szeretne vállalni. Egyikük testvére cystás fibrosisban (mucoviscidosis) szenved.
Amennyiben meggyőződtünk, hogy a diagnózis korrekt és valóban cystás fibrosisban (CF) szenved a testvér, meghatározzuk, milyen eséllyel várható a pár gyermekei esetében az autoszomális recesszív módon öröklődő anyagcsere-betegség ismétlődése. 2/3 a valószínűsége, hogy az egészséges testvér (a pár egyik tagja) hordozza a betegségért felelős gént. (Mivel a beteg klinikailag egészséges három testvére közül kettő heterozigóta, azaz hordozza a hibás gént.) Annak a valószínűsége, hogy a pár másik tagja heterozigóta, 1/25, ami a CF gén populációs gyakorisága. Figyelembe véve, hogy két heterozigóta szülő esetén 1/4 a valószínűsége a beteg gyermek születésének, példánkban 1/150 a kockázata, hogy a házaspárnak CF-ben szenvedő gyermeke születik (2/3 x 1/25 x 1/4).
Az 1/150 önmagában nem nagy genetikai kockázat, mégis általában eltérően ítélik meg a leendő szülők a súlyosságát. Az a szülő, akinek testvére szenved CF-ben, súlyosnak fogja fel, s mindent elkövet, hogy kérje a praenatalis diagnosztikát, s bizonyosságot szerezzen arról, hogy egészséges magzatot hordoz. A házaspár azon tagja, akinek nincs tapasztalata a betegséggel, nem érti meg házastársa aggodalmát, s nem óhajt semmiféle magzati diagnosztikát igénybe venni, nem akarja veszélyeztetni születendő gyermekét semmiféle invazív beavatkozással.
A példánkban szereplő esetben létjogosultsága van a heterozigóta-szűrésnek. Az autoszomális recesszív betegségek esetében általában nem terjedt el a hordozók (carrierek) szűrővizsgálata. Sem a költség/haszon vizsgálatok, sem a sok betegség esetén tapasztalható multiplex géneredet nem teszi lehetővé a hatékony szűrővizsgálat általános elterjesztését. Speciális esetekben, mint amilyen a fenti példa, azonban meg lehet próbálni a leggyakoribb mutációk kimutatását. Amennyiben a CF ismétlődése miatt aggódó szülők kérik, lehetőség van magzati diagnosztikára is. Mint ahogy az az anyagcsere-betegségek eseteiben általában lenni szokott, a cystás fibrosis esetén is előbb sikerült megtalálni a géndefektus(oka)t, a betegséghez vezető mutációkat, mint megtalálni a betegség gyógymódját. Ezen mutációk analízisével DNS-szintű diagnózisra nyílik lehetőség mind a beteg gyermek, annak családtagjai, mind pedig a méhen belüli magzat esetében. A magzattól lepényszövet-mintavétel (chorionbiopszia) útján lehet a DNS kivonására alkalmas anyagot nyerni.

Elsősorban autoszomális recesszíven öröklődő kóképek, illetve jellegek

X-kromoszómához kötött recesszív öröklődés

 
7. ábra Az X-kromoszómához kötött recesszív öröklődés vázlata, ha az anya génhordozó. p=paternalis (apai) m=materalis (anyai) kromoszóma  

Amennyiben a betegségért felelős (mutáns) recesszív gén az X-kromoszómán helyezkedik el, X-kromoszómához kötött recesszív (XR) öröklődésről beszélünk. Mivel a piciny Y-kromoszóma nem homológ párja a nagyobb X-nek (azaz nem áll rendelkezésre a betegségért felelős gén hatását kompenzáló normális allél), a férfiak esetében a hibás gén önmagában (hemizigóta formában) is létrehozza a kóros fenotípust. Az egy hibás és egy egészséges gént hordozó nők nem lesznek betegek (tünetmentes génhordozók), mivel a másik X-kromoszómán található normális allél domináns a hibás recesszívvel szemben (heterozigóta állapot).
A heterozigóta nők gyermekeiknek vagy a hibás vagy az egészséges (normális) allélt hordozó X-kromoszómát adják át, ezért fiúgyermekeik 50%-a hemizigóta (beteg), leánygyermekeik 50%-a heterozigóta (klinikailag egészséges) lesz (7. ábra). A legtöbb ilyen betegségben szenvedő beteg nem éri el a reproduktív kort, ezért ritkán fordul az elő, hogy beteg férfi kérjen genetikai tanácsot. Mégis érdemes tudni, hogy a beteg férfi gyermekei egészségesek lesznek, ha a nő nem génhordozó: fiai nem örökölhetik a hibás gént, leányai mindegyike heterozigóta lesz (obligát heterozigóta). Ha a nő génhordozó, akkor a fiúk 50%-a beteg lesz az anyától kapott X-kromoszóma miatt, a homozigóta leányok betegsége pedig részben az apától ered.

Az XR öröklődés tíz fő jellegzetessége

1. A betegség csaknem kizárólag hemizigóta férfiak esetében alakul ki.
2. A beteg szülei klinikailag egészségesek.
3. A heterozigóta nő fiai 50%-os eséllyel lehetnek betegek.
4. A beteg férfi gyermekei - ha a nő nem heterozigóta - nem lehetnek betegek.
5. A heterozigóta nők a betegség enyhe tüneteit mutathatják.
6. A családfán az esetek elsősorban vízszintes, részben függőleges elhelyezkedésűek. A nemzedékátugrás előfordulhat.
7. Ugyanazon családon belül férfiak esetében állandó, heterozigóta nők esetében változó az expresszivitás.
8. Viszonylag gyakoriak az új mutációk, keletkezésükre speciális hajlamosító ok (prediszpozíció) nem ismert.
9. Az XR módon öröklődő betegségek populációs gyakorisága viszonylag alacsony, a születési prevalencia: 1,5/1000 (0,15%).
10. Az így öröklődő betegségek az életkilátások szempontjából egyaránt lehetnek enyhék és súlyosak

Mit jelent a lyonisatio?

Meg kell emlékeznünk a genetika egyik érdekes jelenségéről, a lyonisatióról. Ismert, hogy a két X-kromoszóma közül az egyik inaktív és a sejtosztódások közötti interfázisban kondenzált állapotban marad. Ez a nők sejtjeinek egy részében (pl. a szájnyálkahártya-kenetben 30%-ban) mint Barr-testecske (X-kromatin) látható és kimutatható. Mary Lyon angol genetikus fedezte fel az 1960-as évek elején, hogy az X-kromoszómapár egyik tagja valószínűleg az embrionális élet második hetében minden női sejtben inaktiválódik (Lyon-hipotézis). Ez az inaktiválódás csak a szomatikus sejtekben történik meg, a csírasejtekben mindkét X aktív marad. Ha egy sejtben több mint két X-kromoszóma van, akkor is csak egy marad aktív, a többi mind inaktiválódik. Ebből következik, hogy a Barr-testecskék számából következtetni lehet az X-polysomia jellegére: X-tetrasomiában például három Barr-testecske látható. A szerkezetileg nem stabil X inkább hajlamos az átrendeződésre, mint a szabályos X.
A szomatikus sejtekben az átrendeződés véletlenszerűen történik, így esetleges, hogy az apai vagy az anyai eredetű X-kromoszóma lesz-e az inaktív. Mivel a további sejtosztódások során ugyanaz az X marad az inaktív, a női szervezet sejtjeinek mintegy felében az anyai, másik felében az apai eredetű X marad aktív. Ha a hibás gén az aktív X-kromoszómán található, akkor a normális allél hatása elmarad, azok a sejtek pedig, amelyekben a másik X (a normális gént hordozó) az aktív, szabályosak lesznek. Ezért a nők tulajdonképpen két sejttípus keverékei, mozaikok. Ez a mozaikosság látható az obligát heterozigóták retináján XR módon öröklődő ocularis albinismusban vagy retinitis pigmentosában. A Duchenne-féle muscularis dystrophiában (DMD) a heterozigóták egyes izomsejtjeinek az aktív X-kromoszómája hordozza a hibás gént, míg más sejtekben a szabályos gént hordozó X az aktív. Ennek megfelelően az előbbi izomsejtek elpusztulnak és belőlük kreatin-kináz (CK) enzim szabadul fel. Emiatt a heterozigóták szérum-CK-szintje magasabb lesz a normális (nem heterozigóta) populációban mért értéknél. Ugyanakkor a szérum-CK-szint nem éri el a hemizigóta férfiak esetében mért értéket, mivel az izomsejtek egy részében a szabályos gént hordozó X marad aktív. Ezek a sejtek nem esnek szét és nem növelik a szérumban a CK enzim szintjét. Ezen alapul, hogy a DMD heterozigóták mintegy 2/3-a a szérum-CK-szint meghatározásával felismerhető. Általában a hordozók izomereje is gyengébb, mint a homozigóta egészséges nőké.

Tanácsadási szituáció

A fiatal nő azzal fordul a genetikai tanácsadóhoz, hogy bátyja haemophiliában szenved.
A haemophilia (vérzékenység) X-kromoszómához kötött recesszív módon öröklődik. Míg az autoszomális recesszív öröklődésnél azt láttuk, hogy beteg gyermek születése esetén általában mindkét szülő génhordozó, addig az X-hez kötött recesszív öröklődés esetén általában a klinikailag egészséges anya viszi tovább a hibás gént (carrier) és a fiúgyermekek betegszenek meg. Magas azonban az új mutációk aránya, így nem vehető biztosra az, hogy a beteg gyermek édesanyjától kapta a hibás gént, azaz az anya nem biztosan hordozó. A genetikai tanácsadás során fontos eldönteni, hogy a szóban forgó nő/terhes hordozza-e a hibás gént vagy nem. Vannak olyan esetek, amikor biztosan hordozónak tekinthető a szóban forgó nő. Ilyen obligát heterozigóta a haemophiliás férfi lánya, az az anya, akinek legalább két haemophiliás fia van; vagy a haemophiliás fiú anyja, ha van a családban más haemophiliás rokon is. Ugyanakkor nem biztosan hordozó, potenciális heterozigóta a haemophiliás férfi lányának lánya, a haemophiliás fiú lánytestvére, illetve az az anya, aki egy beteg fiút szült, és a családban nem fordult elő még haemophilia. A hordozó állapot kimutásának egyik módja, hogy a szóban forgó véralvadási faktor (haemophilia A esetén ez a VIII-as faktor, míg B típusú haemophilia esetén a IX-es faktor) szintje elméletileg a normális érték fele körül található. A faktorok aktivitásmérésén alapuló módszer azonban nem elég pontos a hordozó állapot megállapítására. Ennek elsődleges oka a lyonisatio, ami azt jelenti, hogy a nők egyik X-kromoszómája (a rajta lévő génekkel) az egyedfejlődés egész korai szakaszában inaktiválódik. Ez a géninaktiválódás véletlenszerű, tehát a hordozó nők esetében ugyanolyan eséllyel inaktiválódik az egészséges vagy a károsodott VIII-as, illetve IX-es faktorgént hordozó X-kromoszóma. Ebből az is következik, hogy az alacsony faktoraktivitás azt jelenti, hogy a vizsgált nő valószínűleg hordozó, de ha a faktorok aktivitása a normális értéktartományban van, az még nem zárja ki a hordozó állapotot. A bizonytalanságot növeli az is, hogy a faktorok normális értéke az egészséges populációban is széles határok között változik, valamint számos biológiai tényező is befolyásolja a faktorok aktivitását (stressz, dohányzás, terhesség, fogamzásgátló tabletták tartós szedése). Újabban bizonyos mutációk azonosításával molekuláris genetikai szinten is ki lehet mutatni a génhordozó állapotot. A DNS-analízisen alapuló vizsgálattal közvetlenül megtudható, hogy jelen van-e a károsodott gén a haemophiliát potenciálisan hordozó nő esetében. Mivel csak nagyon kevés haemophiliás beteg esetében ismert a konkrét génelváltozás, ez a vizsgálat a génpolimorfizmusok meglétén alapszik. Az információ kódolásában részt nem vevő DNS-molekulán belül variációk lehetségesek, melyek látszólag nem befolyásolják a genotípust. Restrikciós enzimmel hasítva a DNS-t azonban a keletkezett DNS-szakaszok hossza emiatt egyénenként változó lehet. Ezek a speciális sorrendű DNS-szakaszok mintegy jelzik a betegségért felelős génhiba jelenlétét, így ha ugyanaz a polimorfizmus mutatható ki a beteg, mint a potenciális hordozó nő esetében, azaz a nő valamilyen ismert génpolimorfizmusra heterozigóta, akkor génhordozónak lehet tekinteni. Ebből az is következik, hogy a módszerrel a magzati chorionboholysejtekből izolált DNS-ből praenatalis magzati diagnosztikai vizsgálat is végezhető.
A hordozó állapot tisztázásának igen nagy jelentősége van a család többi, esetleg terhességet vállaló nőtagja számára is. A szakmai szempontok tisztázása mellett hangsúlyt kell fektetni a génhordozó nő lelki támogatására. Az autoszomális recesszív öröklésmenet közös felelősségével szemben az X-hez kötött esetben egyértelmű, hogy az anya adja tovább a hibás gént, s emiatt erős bűntudatot érezhet. Ennek feloldásában, s az egészséges gyermek vállalásában a körültekintő tanácsadáson túl segít a praenatalis diagnosztika. Ma már nemcsak a születendő magzat nemét tudjuk meghatározni a 10-11. héten, hanem a lepénykezdeményből vett mintából izolált DNS-ből meg lehet állapítani azt is, hogy fiúmagzat esetén beteg vagy egészséges lesz-e a gyermek.

Tanácsadási szituáció

A tanácsot kérő pár előző gyermeke Duchenne-típusú izomsorvadásban szenved. Újabb terhességet szeretnének vállalni.
A haemophiliához sokban hasonló tanácsadási szituációról van szó egy másik, viszonylag gyakori, X-hez kötött recesszív módon öröklődő progresszív betegség, a Duchenne-féle izomsorvadás (dystrophia musculorum progressiva - DMP) esetén. A vázizmok fokozatos elsorvadásával járó betegség kisgyermekkorban kezdődik és 15-20 éves korban halálos kimenetelű. A vázizomsejtek pusztulása során nagy mennyiségben szabadulnak fel enzimek. Ezek a véráramba jutnak s a beteg szérumában kémiai módszerekkel kimutathatók. Az egyik ilyen enzim a kreatin-foszfokináz (CK), melynek nagyobb aktivitása jó jelzője az izomsorvadásnak, illetve alapul szolgál a heterozigóta állapot kimutatásához. A módszer korlátja, hogy a CK-szint csak az obligát heterozigóták 70-75%-ában emelkedett. Ennek szintén a lyonisatio az oka ugyanúgy, ahogy azt a haemophilia esetében is leírtuk.
Tanácsadási szituációnkban tehát az anya nagy valószínűséggel hordozza a mutáns gént, így statisztikailag fiai 50%-a beteg lesz, lányai fele hordozó, de klinikailag egészséges, másik fele pedig homozigóta egészséges lesz. A betegségért felelős gén meglehetősen nagy, s ezzel összefüggésben törékeny (fragilis). Ennek az a következménye, hogy az esetek mintegy 1/3-ában új mutáció következtében jönnek létre a hibás változatok, s nem a hordozott és átörökített génhiba következményei. Ezzel függ össze az is, hogy a DMP praenatalis diagnosztikája nem mindig lehetséges, illetve nem mindig lehetséges egyértelmű véleményt mondani. A molekuláris genetika fejlődésének köszönhetően napjainkban lehetőség van a magzati chorionból vagy vérből izolált DNS felhasználásával közvetlenül meghatározni a DMP-hez vezető legtöbb génmutációt. A vizsgálat első lépéseként meghatározzuk a magzat nemét, s fiúmagzat igazolása esetén végezzük el a költséges DNS-szintű vizsgálatot. A betegség létrejöttéhez vezető biokémiai zavar lényege a dystrophin nevű fehérje kódolási hibája. Ez a fehérje szükséges az izomsejtek épségének megtartásához. Hiányában az izomsejt váza nem kapcsolódik a kötőszövethez, s ez vezet az izom sorvadásához.
A Duchenne-féle izomsorvadás azon betegségek egyike, ahol történnek génsebészeti próbálkozások. Vírusba építve, majd mutáns egértörzsbe juttatva a dystrophin gént, a dystrophin fehérje termelődését és az izomszövet felépülését lehet kiváltani.

Elsősorban X-kromoszómához kötött recesszíven öröklődő kóképek, illetve jellegek

X-kromoszómához kötött domináns öröklődés

Ha a betegségért (jellegért) felelős domináns gén az X-kromoszómán helyezkedik el, X-kromoszómához kötött domináns (XD) öröklődésről beszélünk. Ilyen esetekben mind a hibás gént hordozó hemizigóta fiúk, mind a heterozigóta lányok betegek. A klinikai kép a nők esetében a korábban említett lyonisatio miatt változó, míg a fiúk többnyire súlyosan érintettek, gyakran már méhen belül, a terhesség korai szakaszában elhalnak.
A beteg férfi fiai egészségesek, lányai minden esetben betegek lesznek (8. ábra). A beteg nő utódai 50%-ban lehetnek betegek, a leányok és a fiúk fele egészséges lesz.

8. ábra Az X-kromoszómához kötött domináns öröklődés sémája, ha az apa beteg (a), illetve ha az anya beteg (b) p=paternalis (apai) m=maternalis (anyai)

D-vitamin-rezisztens rachitis

Mai ismereteink szerint csak néhány betegség öröklődik XD módon, közülük a D-vitamin-rezisztens rachitis (angolkór) emelhető ki. Lényege, hogy zavart a foszfát visszaszívása a vesében vagy felszívódása a bélből, ennek következtében a szérum foszfáttartalma csökken, és következményes rachitisre emlékeztető csontvázdeformitások keletkeznek.
D-vitamin adásával nem kezelhető, illetve nem előzhető meg a betegség. Az XD öröklődésű betegségekben beteg apa esetén a méhen belüli (intrauterin) magzat nemének korai meghatározásával biztosítható a praenatalis diagnózis: a fiúk egészségesek, a lányok betegek lesznek. Ha az anya hordozza a hibás gént, akkor nem segít a praenatalis nemmeghatározás, csak az egyes betegségekben esetleg diagnosztizálható konkrét elváltozások kimutatásával lehet diagnózist mondani.
(Anatómiai elváltozások esetén az ultrahangvizsgálat segíthet, egyes betegségekben lehetőség van a hibás gén kimutatására a lepényszövetből vett mintában.)

Y-kromoszómához kötött öröklődés

Az Y-kromoszóma betegségek öröklődésében játszott szerepe jelenleg nem ismert.
(Annál nagyobb szerepe van a nem differenciált gonádszövet hereszövetté történő alakulásának irányításában.) Az Y-kromoszóma az egyes jellegek és sejtfelületi markerek átörökítésében játszik szerepet.

előző fejezet     következő fejezet
Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat
Egészség Ismerettár főmenü