5.2 A lelki egészségvédelem lépcsői: Szekunder prevenció

A másodlagos prevenció célja a korai stádiumban lévő esetek gyors, hatékony megoldása. Amikor még mozgásban van vagy nem rögzült a kép. Az sok mindentől függ: szükséges a pszichológiai kulturáltság, hogy a környezet kisebb változásokat is felismerjen és idejében próbáljanak segíteni, elsősorban szakemberhez küldéssel. Az azonnali beavatkozás elmulasztása, halogatás, várakozás, különféle kibúvók keresése állapotromláshoz vezethet.
Nehezebb esetben finomabb, árnyaltabb megközelítés is szükséges lehet. A klinikai pszichológus pszichodiagnosztikai vizsgálatai, a pszichiáter finomabb explorációi ugyancsak segítséget nyújtanak.
A másodlagos prevenció jelentőségét a modern gyógykezelések is fokozták. Így a lítiumprofilaxis az affektív (pl. mániás-depresszív, ún. bipoláris) kórképek visszaesését 20 %-ra csökkentette a kontrollcsoport (placebo vagy imipramin kezelt) 76 %-ával szemben. A modern neuroleptikus gyógyszerek háromszorosan csökkentették (a placebokezeléssel szemben) a skizofréniások visszaesését, valamint háromszorosan meghosszabbították a társadalmi beilleszkedést (Jablensky, 1989). Természetesen nem hallgatható el, hogy a kezelések - sokszor tartós - mellékhatásokkal járnak, s a betegek kiegészítő foglalkozásra, pszichoterápiára is szorulnak.
A másodlagos prevenció egyik - elvi - eszköze a szűrés. Természetesen a szomatikus vizsgálatokhoz hasonló szűrésekkel - mint pl. a tüdőszűrésekkel - nem vethető egybe, mivel itt sokkal bonyolultabb, finomabb és rendkívül időigényes megközelítésre van szükség. Ilyenkor három elkülöníthető csoporttal találkozhatunk:

• a korai kezelésre alkalmas pszichés zavarokkal;
• krízisesetekkel, amelyek aktuális konfliktusok nyomán jelentkeznek;
• olyan krónikus esetekkel, melyek a környezet toleranciája miatt vagy a betegek és a család rejtési, fedési tendenciái miatt nem kerülnek szakkezelésre.

Pest megyei tapasztalataink szerint főként az alkoholbetegségekre és egyes értelmi fogyatékosokra gondolhatunk. Az alkoholisták rendszerint súlyosabb közösségi összeütközésnél, a család felbomlásánál stb. későn kerülnek orvoshoz.
A lelki megterhelésekben, konfliktusokban szenvedők először a legközelebbi környezethez, hozzátartozókhoz (pl. szülőkhöz), barátokhoz, ismerősökhöz fordulnak. Guerin (1960) kutatásai szerint 42 % fordul paphoz, 29 % körzeti orvoshoz, 10 % különféle házassági tanácsadóhoz és szociális intézményhez és csak 18 % veszi igénybe a pszichiáter vagy pszichológus segítségét. Mindez egyértelműen utal a pszichológiai kulturáltság, lelki egészségvédelmi ismeretek elterjesztésének fontosságára.

	előző fejezet	következő fejezet
Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat Egészség Ismerettár főmenü