Verőérbetegségek Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

11. Kivizsgálás -- mit tud a diagnosztika?

Fonendoszkópos vizsgálat

Szeretnék meggyógyulni az érszűkületből, de nagyon félek a kivizsgálástól. Azt mondják, hogy az érfestés nagyon fáj. Én mindent hagyok magammal megtenni, de ettől az egytől félek.

A verőérbetegség kivizsgálása nem rögtön az érfestéssel kezdődik, éppúgy, ahogy a kezelés sem a műtéttel indul. Nyugodjon meg. Az érszűkületre utaló panaszokkal hozzánk érkezőket először is alaposan kikérdezzük. Már a panaszok jellege is támpontot ad arra nézve, hogy egyáltalán érbetegséggel állunk-e szemben. Ezután alaposan megvizsgáljuk a beteget. Ez igen egyszerű művelet, ugyanis az emberi test meghatározott pontjain a verőerek lüktetése, a szívveréssel együtt lüktető pulzus egészséges állapotban jól tapintható ezeken a pontokon. Ha a tapintással érezzük a verőerek lüktetését, akkor az azt jelenti, hogy az ér nincs elzáródva. Ilyenkor is minden esetben fonendoszkóppal meg szoktuk hallgatni a véráramlás hangját a megfelelő tapintási pontokon. Ha tiszta hangot hallunk, az akadálytalan áramlásra utal, tehát az ér nincs beszűkülve. Ha a véráramlás erőlködik, mert akadályon, azaz szűkületen kell keresztülhajtani a vért, akkor olyan hangot hallunk, mint amikor egy autógumin a szelepet ritmikusan lezárva, majd felengedve sisteregve kifúj a levegő, vagy mint amikor a mozdony kéményéből fújtatva, ugyancsak ütemesen feltör a gőz. Az ilyen esetekben a tapintási pontokon vagy gyengébbnek érezzük az ér lüktetését, vagy surranást tapintunk, ami olyan érzés, mintha a szívveréssel megegyező ütemben finom körömreszelőt húzkodnának a tapintó ujjunk alatt. Ha azokon a pontokon, ahol érezni kellene, nem tapintjuk a pulzust, az azt jelenti, hogy azon a szakaszon vagy felette az ér elzáródott. Ilyenkor meg kell keresni azt a szívhez közelebb eső pontot, ahol az ér lüktetése már tapintható. Ezt a pontot nevezzük mindig az érelzáródás kezdeti, felső pontjának. Ezzel az egyszerű, hagyományos orvosi vizsgálattal az érelzáródás alsó határát nem tudjuk biztosan meghatározni, de a tapasztalati tények, a betegek panaszai és tünetei alapján megközelítőleg ez is megítélhető. Minden kellemetlenség nélkül, már a puszta kezünkkel és a hallgatónkkal meg tudjuk mondani azt, melyik érszakasz beteg. Ezt összevetjük az Ön panaszainak súlyosságával, és attól függően folytatjuk a kivizsgálást. Ha a panaszai enyhék, nem régi keletűek, akkor lehet, hogy egyelőre minden további vizsgálat nélkül megkezdjük a gyógyszeres kezelését, ellátjuk a szükséges utasításokkal, és meghatározott idő múlva esedékes ellenőrző vizsgálatra rendeljük vissza.

Oszcillometria

Kíváncsi vagyok arra is, mi következik ezután, ha a panaszaim nem szűnnek?

Elbátortalanodni továbbra sem kell. Az eszközös vizsgálati módok nagy többsége ugyancsak fájdalommentes. Vegyük elsőként a ma már idejétmúlt, de a betegek körében még igen népszerű oszcillometriát. Ez tulajdonképpen egy speciális vérnyomásmérő, amely a felfújt mandzsetta alatti véráramlást jelzi a pulzussal szinkron kilengések formájában, különböző leszorítási nyomásértékek mellett. Ha a műszer mutatója két egységnyit, vagy annál nagyobbat leng ki, akkor kielégítő a vérátáramlás, tehát komolyabb érszűkület azon a végtagon nincs. Ha pár tizednyire beszűkül a mutató kilengésének amplitúdója, akkor már érelzáródással állunk szemben. A gyógyszeres kezelés és az egyéb orvosi utasítások pontos betartásának következtében a végtagi vérellátás javulhat, és ebben az esetben a következő, ellenőrző vizsgálaton elvégzett mérés jobb eredményt mutathat. Itt kívánom felhívni a figyelmét arra, hogy nem annak kell örülni, ha egy-két tizeddel többet mutat a következő mérés, hanem az jelent igazi javulást, ha a gyógykezelés eredményeként a vérhiányban szenvedő végtag teljesítménye javul, azaz alsó végtagi megbetegedés esetén a járóképessége növekszik. Tehát, ha a kezelés megkezdésekor 100 métert tudott lábikragörcs nélkül megtenni, és ez a távolság három hónapi gyógyszeres kezelés után 300 méterre nő, akkor ez az igazi eredmény, ennek kell örülnie még akkor is, ha a mérőműszer csupán egytizednyi javulást mutat. Nem az egytizeden kell siránkozni, hanem a háromszoros járóképességnek örülni, mert aki többet tud járni, annak biztos, hogy javult a vérellátása, függetlenül a mérés eredményétől!

Doppler-vizsgálat

Napjainkban azért kezd kimenni a divatból ez a - elsők közül való - vizsgálóeljárás, mert egyre szélesebb körben felváltja az ultrahangos, úgynevezett Doppler-vizsgálat. Ennek gyakorlatilag három típusa használatos. A legegyszerűbb készülék csak hangot ad és ennek intenzitásából, valamint a vérnyomásmérővel kombinált vizsgálat során a mérhető nyomásértékből lehet következtetéseket levonni az érszűkület vagy érelzáródás elhelyezkedésére, súlyosságára vonatkozóan. A második, ennél fejlettebb készüléktípus már az EKG-hoz hasonlóan vagy egy monitor képernyőjére, vagy papírszalagra rajzol görbét, és ennek kiértékeléséből lehet megállapítani a diagnózist. A harmadik csoportba tartoznak a legmodernebb készülékek, amelyek a vizsgált érszakaszról - napjainkban már színes - képet is alkotnak. Ez szintén képernyőn jelenik meg és polaroid fényképre azonnal lehívható. Költséges vizsgálóeljárás, mert ezek az új készülékek már több tíz-, sőt százmillióba kerülnek. Természetesen a gyógyításért semmi sem drága, ha van miből fizetni. És ha már az igazán költséges vizsgálatoknál tartunk, akkor még meg kell említenünk a rétegvizsgáló (CT) készülékeket és a mágneses rezgésvizsgáló (MR) diagnosztikai gépeket. Ezekről Önnek csak annyit kell tudnia, hogy a velük végzett vizsgálatok is teljesen fájdalommentesek.

Érfestés

Doktor Úr! Ne kerülgessük a forró kását, mondjon valamit az érfestésről is!

Először is, az érfestés nem is olyan szörnyű, bár azt sem állítom, hogy rá lehet szokni. Azért sem kell tőle megrémülni, mert csak nagyon indokolt esetben végezzük. Csupán kíváncsiságból senkinél sem javasoljuk a vizsgálatot. Akinél ennek elvégzése mellett döntünk, az csaknem minden esetben már a műtét elhatározását is jelenti. Az érfestés elvégzése után a sebészi beavatkozástól csak abban az esetben állunk el, ha a kapott képen egyértelműen látható, hogy a ballonkatéteres tágítással eredményt érhetünk el; vagy ha az érelzáródás típusa operálhatatlan, a műtét nem végezhető el.

Hogyan történik az érfestés?

A verőérbetegségek pontos megállapítására (diagnosztizálására) szolgáló érfestéses (angiográfiás) vizsgálatoknak két típusa van. Mindkettőt helyi érzéstelenítésben végzik.
Az egyik típusnál tűvel megszúrják a vizsgálandó eret, majd rajta keresztül kontrasztanyagot fecskendeznek be. A vizsgálóasztalt, amin a beteg fekszik, úgy programozzák be, hogy a véráramlás sebességének megfelelően elmozduljon, követve a kontrasztanyag útját az érrendszerben.
A másik érfestési típusnál vagy a comb verőerébe, vagy ha ez elzáródott, akkor a kar verőerébe egy tűn keresztül olyan katétert vezetnek, amelyen át kontrasztanyag fecskendezhető be. Ezzel célzottan megkeresik a vizsgálni kívánt érszakaszt, és így pontosabb képet kapunk a helyi érrendszerről és annak elváltozásairól. A kontrasztanyag beadása mindkét esetben forróságérzéssel jár, közben nem szabad mozogni.

Miért nem altatásban végzik az érfestést?

Az angiográfiás vizsgálatok nem hosszú beavatkozások, általában 10-30 perc alatt elvégezhetők, ezért csak rövid hatású altatószerek lennének alkalmasak a kívánt altatáshoz. Ezek pedig nem veszélytelen gyógyszerek, különösen a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedő betegek számára, akiknél azonban az altatás lehetőség szerint kiküszöbölendő kockázatot jelent. További hasznos segítség a vizsgálatok során, hogy a beteggel a kontaktus mindvégig tartható, mert így az esetleges rosszullétek, a szövődmények hamarabb észlelhetők és elláthatók. Egyébként a vizsgálathoz nincs is szükség altatásra. Olykor a gyermekek is fegyelmezetten, zokszó nélkül elviselik az érfestést.

Tulajdonképpen mi célt szolgál az érfestés?

Régi keletű, de igaz az a mondás, hogy ahány ember, annyiféle. Ugyanez vonatkozik a verőérbetegségekre is. Az érfestéses vizsgálat dönti el elsősorban azt az alapvető kérdést, hogy a műtét egyáltalán elvégezhető-e. Ha igen, akkor az érfestés adja az operáló orvos kezébe azt a térképet, amellyel biztosan fel tudja keresni az elzáródott érszakasz kezdetét és végét. A térkép, mint hasonlat nagyon jó. Részletes térképet csak akkor készítünk, ha be akarunk menni az erdőbe. A térkép azért kell, hogy el ne tévedjünk. Mint korábban hallottuk, a diagnózis már kézzel és füllel is biztosítható. Az érfestés csak a pontos helyrajzi ismerethez szükséges. A betegség szempontjából jelentős két pont az elzáródás kezdete (hol metsszen a sebész) és az elzáródás vége (hol fejezze be a feltárást). Ha e két pont ismert, akkor tudja kiválasztani a helyzet megoldására legalkalmasabb műtéti megoldást. Leszámítva egy-egy elsősorban életmentő, sürgős műtétet, nyugodtan kimondhatjuk, hogy a verőér-megbetegedés érfestés nélküli operációja kimeríti a gondatlan veszélyeztetés fogalmát. Az érfestés minimális kockázata nem áll arányban az angiográfia nélkül végzett műtétek során elképzelhető komplikációk súlyosságával vagy veszélyességével. Remélem a fentiek meggyőzték arról, hogy az érfestéssel kisebb kockázatnak tesszük ki, mint ha engednénk az Ön aggodalmának, és nem végeznénk el ezt a fontos vizsgálatot a műtét előtt.

előző fejezet következő fejezet

Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat