Mûvészet és orvostörténet
Évtizedek bõrgyógyászati emlékei

 

 

A historia medica mûhelyében a bõr- és venereásbetegségek tanának mûvelõirõl „féltve õrzött” életutak tanúskodnak. A kortársak, szaktekintélyek emlékezéseiben megismert „fáklyavivõk” fölismeréseiknek, alkotásaiknak árnyékában ezúttal az idei Széchenyi-díjas Simon Miklós köszöntésének alkalmát fölhasználva a hazai bõrgyógyászat évfordulóira is emlékezünk.
Elsõként két évszázados európai természettudományos egyetemi oktatás keretében (Párizs, Hamburg, Bécs, Budapest) a cseh Ferdinand von Richter Hebra (1816-1880) bécsi egyetemi tanár alakját idézzük. Könyvében (1860) a bõrbajokat kórbonctani szemlélettel írta le. Tanszéki utódja a magyar Kaposi Móric (1837-1902), a leírt bõrbetegségeket rendszerbe foglalta (1876). Ezzel a betegségtípusok gyógyítását új alapokra helyezték.
Hazánkban Poór Imre (1823-1895) a dermatológia c. rendkívüli egyetemi tanára elsõként létesített a Rókus Kórházban bõr- és venereás gyógyító betegosztályt, és azt 1875-ig vezette. Számos fölismerése közül a psoriasis (pikkelysömör) és az artithrosis (nem gyulladásos ízületi betegség) összefüggése a legismertebb. 1861-ben megalapította a Gyógyászat címû hetilapot. A Orvosok és Természetvizsgálók 1878. évi vándorgyûlésén Az orvostudomány magyarhoni fejlõdésének története legrégibb idõktõl napjainkig címû tárgy megírásáért száz arany jutalomdíjat ajánlott föl. (1889-ben ezzel Dankó Kálmánt jutalmazták.) Fiát, Poór Ferencet (1871-1936) e tudomány szeretetére nevelte, nem érdemtelenül. Õ 1897-ben lett orvos, 1907-ben egyetemi magántanár, és 1923-36 között a szegedi egyetem bõr- és nemikórtani klinikájának igazgató professzora. Neki köszönhetõ a „szegedi Poór-gyûjtemény”, apja könyvtárának Szegedre juttatása. Simon Miklós professzornak Székely-udvarhelyen 2000-ben megjelentetett A magyar dermatológia helyzete Kolozsvárott c. tanulmányára hagyatkozunk. A Trianon következtében a csehszlovák, a román megszállás üldözöttje, Veres Ferenc (1877-1960) 1915-tõl kolozsvári, 1918-19-ben pozsonyi, 1921-22-ben szegedi egyetemi tanár családi okok miatt végül Bukarestben telepedett le. Bátorította Kolozsvár magyarjait, magára vállalta a kisebbségi erdélyi értelmiség szolgálatát.
Veres Ferenccel Kolozsvárról menekült két kiváló dermatológus: Heiner Lajos (1889-1943) és vitéz laborfalvi Berde Károly (1891-1971), a pécsi (1931-1940), majd ismét kolozsvári (1940-44) professzor állt helyt. Mindketten 1926-ban szereztek Szegeden magántanári képesítést. A Poót-tanítványt, Berde Károlyt évfordulóin Fûz Veronika 2001-ben alkotta kétoldalas öntött bronz emlékérme örökítette meg. Ez arra ad alkalmat, hogy a kolozsvári magyar egyetem utolsó professzorának életútját bemutassuk.
Nagyenyeden született. Apja Berde Sándor, a Bethlen kollégiumban a hittudomány tanára; nagybátyja Berde Ádám, a jog professzora, a kolozsvári egyetem elsõ rektora (1872). Iskoláit Nagyenyeden és Kolozsvárott végezte. 1909-ben tett érettségit, 1914-ben lett orvosdoktor. Az elsõ világháborúban csapatorvos. Hat hadi kitüntetése, köztük elsõ osztályú vitézségi érme jogán 1924-ben a Vitézi Rend tagja. Számos nyugati egyetemen tanult, majd Pápai Párizhoz hasonlóan Nagyenyeden kezdett orvosi gyakorlatot.

 

Untitled-34.JPG (50030 bytes)
Dr. Hõgyes E. Prof.: Poor I. plakettje

tartalek1.jpg (16494 bytes)

FÛLV.: Prof Berde Károly elõlap

tartalek2.jpg (15835 bytes)

FÛLV.: Prof Berde Károly hátlap

Untitled-28.JPG (74577 bytes)


Tóth S.: Prof Raunay T. 
emlékérem elõlap

Untitled-27.JPG (22802 bytes)

Szegedi professzorok csoportja. 1950-es évek: Jancsó M., Rávnay T., Gellért A.

Untitled-29.JPG (52532 bytes)
Tápai Antal: Prof. Simon M. évford. 
plakett


Kolozsvár visszavárta. Erdélybõl a megszállók kitiltották. Tudományos pályája Szegeden a „Poór-klinikán” üstökösként emelkedett. Nemzetközi tanfolyamot végzett Párizsban. 1928-tól Poór Ferenc professzor helyettese, az intézet vizsgáztató tanára. Szakavatott orvostörténészként írta meg a kolozsvári egyetem fél évszázados történetét (1928). Egyetemének egyik legtöbbet publikáló kutató-klinikusa volt. A malária, a szifilisz, a bõrgombák kérdései foglalkoztatták. A fölismert kórképeket a szakirodalomban nevével jelezték. Szabó Pál egyetemtörténete (1940) dolgozatait 136 címszó alatt sorolta föl. 1930-ban elhunyt Beck Soma, a pécsi egyetem bõrklinikájának igazgatója. Helyére 1931-ben Berdét hívták meg. Elõdjéhez méltónak bizonyult. Õ búcsúztatta 1936-ban elhunyt mesterét, Poór Ferencet, a Dermatológiai Társulatban.
1940-ben, a második bécsi döntés után fölállt dékáni székébõl, visszament Kolozsvárra. Erdélyhez kötötte a múltja, szülõföldjéhez ragaszkodó hûsége! Kolozsvári professzorsága az újabb megszállásig, 1944. szeptember 16-ig tarthatott. Katonaorvosi szolgálata a lengyelországi Boroszlóba (Wroclavba) vitte. 1947-ben Budapestre költözött. A politikai változásoknak sokakkal együtt õ is a vesztese lett. Végül az Orvostovábbképzõ Intézetben munkatárs lett. Õ volt a magyar bõrgyógyászati szaknyelv megteremtõje. Az Erdélyi Múzeumi Egylet Hõgyes Endre által 1876-ban alapított orvostudományi szakosztályának Értesítõjét a „nagy nemzedék” utolsó tagjaként szerkesztette.
Szegeden a bõrgyógyászati klinika élére Poór Ferenc halála után, 1936-1940 között Metzner Miklós pécsi magántanár került. Berde távozásával 1940-ben útja visszavezetett volt intézetébe, a pécsi tanszékébe.
1940-ben kivételes személyiség: Rávnay Tamás (1893-1963) került Debrecenbõl a szegedi bõrklinika élére. Földbirtokos családban Regõcén született. Középiskoláját Kalocsán, egyetemét Budapesten végezte. 1920-ban lett orvosdoktor. Nékám Lajos pesti klinikáján másfél évet, a debreceni egyetem bõrgyógyászatán, Neuber Ede oldalán, húsz évet töltött. 1928-ban magántanár, 1932-tõl c. rendkívüli tanár. 1938-tól már a debreceni bõrklinika mb. igazgatója volt.
1922-ben feleségül vette Ballagi Mária zongoramûvésznõt, Ballagi Mór akadémikus nyelvész és szótáríró unokáját, Ballagi Aladár történész, egyetemi tanár lányát. Támasza lett férjének, és házi hangversenyeivel Szeged társadalmi életének érdekes színfoltja. Két gyermekük közül Tamás vegyészmérnök, Márta szemész szakorvos lett.
Csaknem száz tudományos dolgozata a szakma legkülönbözõbb ágait ölelte föl. Külföldi tanulmányútjain megismert munkássága elismeréseként a Bázelban megjelenõ Dermatológia címû folyóirat fõmunkatársa lett. Lenyûgözõ elõadókészsége, színes egyénisége, szakismerete révén munkatársainak, hallgatóinak emlékezetében az emberségében rendíthetetlen „a jó orvosprofesszor” példaképe maradt.
2000-ben múlt hatvan éve, hogy 1940 januárjában Rávnay professzor a debreceni klinikán „bõrgyógyász gyakornoknak” fogadta Simon Miklóst, Rávnay Tamás késõbbi szegedi utódját. Értelmiségi családban 1916-ban Nagyrõcén született. Sárospatakon, Miskolcon középiskolai, egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte. A második világháborús katonai szolgálata miatt, 1943-ban avatták orvossá. 1946-ban szakorvosi vizsgát tett. 1965-tõl 1976-ig állt a szegedi klinika élén. Számos kitüntetései közül a Német Szövetségi Köztársaságtól kapott Szolgálati Érdemrend Nagykeresztjét (1991), az Eötvös-koszorút (1994), a Fornet Béla emlékérmet (1999) és az idén kapott Széchenyi-díjat említem. Szeged köztiszteletben álló díszpolgárát (1996), a numizmatika kiváló mûvelõjét kettõs alkalom kapcsán köszöntjük: idén május 11-én töltötte be 85. évét. A dermatológus tudósok doyenje hat évtizedes sikeres pályája során példamutatóan valósította meg hármas: gyógyító, oktató és kutató föladatát.
Fõ kutatási területe a functionalist dermatológia. Munkatársait neves külföldi dermatológiai központokba küldte, ahol a szakmai továbbképzés mellett új terápiás módszereket, korszerû klinikai vezetést sajátítottak el. Tanszékvezetõi, klinikaigazgatói munkássága alatt dermatológiai iskolát teremetett. Irányításával több mint tíz munkatársa szerzett tudományos fokozatot; heten töltenek be professzori tisztséget.
Az elmúlt tizenöt évben, nyugállománya ellenére szakterületének, valamint Szeged közéletének szoros részesévé vált. Széchenyi-díja alkalomból, mint orvostörténeti írót is nagyrabecsüléssel köszöntjük, s kívánjuk, hogy töretlen lelkesedéssel, alkotókedvvel munkálkodjék sok éven át, egészségben, közöttünk.
1986 júniusában a szegedi orvostudományi egyetem tanácsának döntése alapján Simon Miklós székét Dobozy Attila (1939) vehette át. Szeged szülötte; 1963-ban orvosdoktor. Az egyetem Mikrobiológiai Intézetében eltöltött öv év után, 1968-ban lett Simon Miklós munkatársa. 1979-ben lett docens. Kutató munkáját a klinikai immunológia és dermatológia különbözõ területén gyakorolja. Példás családi életében, munkatársi kapcsolataiban. Gazdag évtizedeket töltött az orvosegyetem vezetésében: 1993-tól rektorhelyettes, 1997-tõl rektor. A szegedi egyetemek integrációja után jelenleg a tizenegy karú Szegedi Tudományegyetem rektorhelyettese, jelenleg megbízott rektora. Az ország három megyéjére (Bács-Kiskun, Csongrád, Szolnok) kiterjedõ orvosi ellátásának az egyetem egészségügyi finanszírozásának megoldásra váró gondjait nagy odaadással viselõ kiváló személyisége. 1998 óta a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja.
A bemutatott tudós orvosokról szobrász- és éremmûvészekkel kapcsolatos legendák szólnak. Az orvosnumizmatika úttörõje, Hõgyes Endre, a 19. és 20. század fordulóján plakett-sorozatot készíttetett a pesti egyetemi tanárokról. E sorozatból való Poór Imre arcképe (HV. Kat. 553.).
Berde Károlyról szegedi szobrász, Fûz Veronika, most készített 114 mm átmérõjû öntött bronz érmet: elõlapján szemüveges férfiarckép, köriratban PROF. VITÉZ LABORFALVI BERDE KÁROLY • 1891-1971. Jobbra a FV. mesterjegy. Hátlapon: a bõrrajzolat fölött „A / MAGYAR NÉP / DERMATOLÓGIÁJA” fölirat utal Berde Károlynak 1940-ben megjelent legidõállóbb mûvére, mely nemcsak bõrgyógyászati, hanem néprajzi és szépirodalmi szempontból is bõvelkedik értékekben. Alul munkásságának szélhelyei olvashatók: SZEGED • PÉCS / KOLOZSVÁR • BUDAPEST.
Rávnay Tamás elsõ érmét tanszéki utódának, Simon Miklósnak megbízásából az 1966-ban Szegeden megrendezett bõrgyógyász vándorgyûlésre Tóth Sándor készítette (HV. Kat. 566.). Szeged „kalapácsos krónikása”, legnagyobb szobrásza, Tápai Antal plakettjával PROF. DR. SIMON MIKLÓS-t 60. születésnapján köszöntötték (Cs. M. Kat. 561.).
Csaknem százötven évet lapoztunk vissza az idõben. A hazai bõrgyógyászat napjait köszöntésükkel együtt igyekeztünk bemutatni.

tartalom