CT és MRI diagnosztika ma az orvostudomány olyan speciális eszközévé vált, ami nagyban segíti az orvost a diagnózis megállapításában és az eljárás, a beavatkozás meghatározásában. A korábbi képalkotó diagnosztikai berendezéseknél megbízhatóbb, pontosabb eszköz finanszírozása nem lehet kérdéses Magyarországon sem, hiszen a betegellátás minőségét, az ellátás színvonalát javító ellátási formák vásárlása a biztosító alapfilozófiája kell, hogy legyen. A rendelkezésre álló pénzeszközök tekintetében azonban nem mindegy, hogy tudjuk-e a szakmai színvonalat minden felmerült igény szerint finanszírozni, vagy valamilyen korlátot kell szabni a kapacitások túlzott nagysága miatt.

A fenti helyzet ma már olyan szakmapolitikai kérdéssé vált, amelynek szabályozása nélkülözhetetlen. A kapacitás és a hozzá kapcsolódó teljesítménykorlát szerinti szerződéskötés igényli a szakmai állásfoglalást.
A kapacitásszabályozás igényével fellépő finanszírozó igényei szerint szükségesnek látszik:
- a kialakított vagy kialakítandó szakmai protokollok szerinti igény felmérése,
- a szükséglethez igazított területi, intézményi és egészségügyi szakfeladat szerinti igény meghatározása,

Ma már nélkülözhetetlennek látszik a diagnosztika tényleges költségfelmérésen alapuló szabályozása is, hiszen a korábbi - a diagnosztika induló éveiben - finanszírozási feltételek mellett extraprofitot is biztosító pénzmennyiség lassan arra a költségtérítésre sem elegendő, ami a szakmai minimumot nyújtja.
E folyamattal ellentétesnek látszik az a kapacitásnövelési szándék, ami még ma is jellemzi e szakmai tevékenységet. Az ellentmondás alapjaiban a tulajdonosi funkciók eltérőségéből fakad:
1. A beruházás költségvetési vagy más közpénzből történő megvalósulása esetén a megtérülés tekintetében elvész a tulajdonosi felelősség, és az orvoslási tevékenység mellett vagy azzal szoros összefüggésben megjelenik a teljesítménynövelési kényszer. Az eszköz pótlásának felelőssége továbbra is a szolgáltatói struktúrán kívülre helyeződik.
2. A magántőkéből történő fejlesztések esetén számolni kell a tőke megtérülésének igényével. Az idő kérdése ez esetben új tényezőként lép a rendszerbe, és az előzőnél még erőteljesebben hat a teljesítmény növelésére.
A finanszírozás technikája adott, és az asztal két oldalán ülők egyformán ismerik a teljesítmény növekedésének normatívaértéket csökkentő hatását. Felmerülhet a kérdés, hogy mindezek tudatában mi lehet az erős beruházási szándék mögött?

Ilyen pl.:
- a költség megtérülésével nem foglalkozó bevételnövelési lehetőség,
- a ma már piaci viszonyokkal jellemzett betegforgalom megszerzésére irányuló esélyegyenlőség intézményszintű biztosítása,
- a magán szektor beruházási tervei mögött megtalálható a más irányú piacszerzési szándék is.
Tisztázatlan piaci környezetben - melynek része a kapacitás szabályozottsága - a szűkös pénzügyi lehetőségek miatt megjelenik a szolgáltatói elégedetlenség, ez pedig óhatatlanul a szolgáltatás minőségének romlásához, a szakmai elvárások fellazulásához vezet.
A CT- és az MRI-diagnosztika finanszírozásának legfőbb jellemzői:
a) A berendezések telepítésének igénye folyamatos, hiszen finanszírozásilag diszkriminált helyzetbe kerül az a fekvőbeteg-ellátó intézmény, amelynek nincs berendezése. A berendezést nélkülöző intézmény a szolgáltatás vásárlására kényszerül, és bevételszerzési esélye is kisebb.

Az OEP a kapacitásvásárlás menynyiségét szerződéskötéseiben próbálja korlátozni, de az új telepítések igénye folyamatos. A betegellátás az esélyegyenlőség elvein alapszik, így az ellátás színvonalának javítása, azonos feltételek léte erős szakmapolitikai igény, melynek hiánya azonban élezi a területi differenciálódási helyzetet. (1. és 2. ábra)

A gépórakapacitás vásárlása némileg kiegyensúlyozottabbá teszi az ellátottságot (3. és 4. ábra). Az ilyen típusú vásárlás viszont túlzott kapacitások megléte esetén a berendezések eltérő kihasználását eredményezi. Ez utóbbi jelentős szolgáltatói elégedetlenséget eredményez.
b) Tovább rontja a túlzott kapacitásból eredő alulfinanszírozottság érzetét az olyan pénzügyi szabályozás, amely lehetővé teszi a dupla finanszírozás lehetőségét. Ma a CT- és MRI-diagnosztika finanszírozásának egy része a fekvőbeteg-ellátás HBCS-rendszerén keresztül, másik része pedig önálló előirányzatból történik. Ebben a helyzetben a szakma a szakellátás pénzügyi előirányzata terhére igyekszik e diagnosztika finanszírozását megoldatni. A lehetőség kihasználása véleményem szerint általában nem elítélendő, a szabályozásnak kell egyértelműnek lennie. A jelenlegi finanszírozási szabályozással a diagnosztikai szakma olyan helyzetbe került, hogy míg az előző években tartani lehetett a pontérték-elszámolás - jogszabályilag meghatározott - felső határát, addig 2000 áprilisa óta a lehetséges 1,30 Ft/pont érték helyett már csak 1,08 és 1,10 közötti érték meghatározására van lehetőség.
Megítélésem szerint a 2001. év finanszírozásszabályainak meg kell oldania a feszültségek megszüntetését, hiszen a probléma feltorlódása nehezítheti a megoldási esélyeket!

Donkáné Verebes Éva

tartalom