Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az első félévben kutatásokat végzett, amelynek témája a vényköteles gyógyszerek helyettesítési vizsgálata volt. Az átfogó, országos, reprezentatív minta alapján készült tanulmány kvantitatív kérdőíves kutatás alapján készült. Ennek során 300 patikavezető és expediáló, 722 orvos (88%-uk felnőtt háziorvos, 12%-uk belgyógyász és urológus szakorvos) és 1017 gyógyszervásárló válaszainak kiértékelésére került sor.
Megpróbáltuk minél több oldalról körbejárni a gyógyszer-helyettesítés
problematikáját, megismerni a különböző érintettek véleményét ugyanazokban
a kérdésekben. A kérdezőbiztosok orvostanhallgatók voltak, minden esetben
személyesen tették fel kérdéseiket az interjúalanyoknak.
A kutatás során a következő kérdésköröket vizsgáltuk:
- A kérdezettek véleménye a drágább-olcsóbb, originális-generikus gyógyszerekről
- A betegek tájékoztatása a gyógyszerek áráról
- A betegek gyógyszerválasztása
- A helyettesíthetőség kérdéskörének vizsgálata
A
kérdezettek véleménye a drágább-olcsóbb, originális-generikus gyógyszerekről
A patikusoktól és orvosoktól is megkérdeztük, hogy szerintük van-e különbség
az originális és generikus készítmények között azok minőségében, hatékonyságában.
Mindkét célcsoport közel 50-50%-ban azt állította, hogy az originális
készítmények jobbak. Mások 50-50%-ban úgy vélik, hogy nincs különbség
közöttük, vagy ő maga sem tudja eldönteni a kérdést. Elenyésző számban,
2,2%-ban állították azt, hogy a generikus készítmények jobbak.
Megkérdeztük a betegeket is, mi a véleményük a drágább gyógyszerekről.
A betegek 20%-a van arról meggyőződve, hogy a drágább készítmény egyben
jobb is, 30% szerint ugyanolyan jó. A maradék 50% az orvosára bízza a
választást.
A betegek
tájékoztatása a gyógyszerek áráról
Az orvosok felének az a tapasztalata, hogy a betegek rákérdeznek a fenti
készítmény árára. 22%-uk kérdés nélkül is informálja a betegeit. Automatikusan
a nehéz anyagi helyzetben lévő, rendszeresen gyógyszert szedő betegeket
tájékoztatják. Többen minden drága gyógyszer felírásánál ismertetik a
készítmény árát. Tehát az orvosok véleménye szerint a betegek mindössze
egynegyede nem tájékozott a felírt gyógyszer áráról. (1. ábra)
A patikusok 52%-ban úgy látják, hogy a háziorvosok általában tájékoztatják
a betegeket a felírt készítmény áráról, 25% azt válaszolta, hogy csak
esetenként tájékoztatnak az orvosok, 18%-ban voltak azon a véleményen,
hogy az orvosok egyáltalán nem tájékoztatnak. (2. ábra)
Láthatjuk, hogy a patikusok némiképp rosszabbnak ítélik meg a betegek
tájékozottságát a felírt gyógyszerek áráról.
A
betegek 30%-a szerint az orvosok egyáltalán nem beszélik meg velük a készítmények
árát. 25% ritkán kap ilyen irányú információt, míg 40% válaszolta azt,
hogy általában (azaz rendszeresen vagy minden esetben) kapnak tájékoztatást.
Kimutatta a kutatás, hogy az orvosok az idősebb betegeikkel lényegesen
gyakrabban beszélik meg a felírt készítmény árát, mint a fiatalabbakkal.
(3. ábra)
A betegek gyógyszerválasztása
Az orvosok tapasztalata, hogy a betegek 71%-a kiváltja a felírt készítményt.
20%-uk szerint a beteg elutasítja, és olcsóbbat kér helyette. A fennmaradó
9% később nem váltja ki a receptet, mikor megtudják a gyógyszer árát.
(4. ábra)
A
patikusok tapasztalata, hogy a betegek 75%-a kiváltja a receptet, míg
a fennmaradó 25%-kal fordul elő, hogy esetenként vagy rendszeresen nem
váltják ki a receptet, amikor megtudják a gyógyszerek árát. (5. ábra)
A betegek gyógyszervásárláshoz való hozzáállását vizsgáltuk. Az orvosok
ha drágább készítményt ajánlanak, akkor azt rendszerint 35%-a a betegeknek
elfogadja. 25%-ban viszont nem akarnak drágább gyógyszert vásárolni. A
fennmaradó 40% pedig esettől függően dönt az elfogadás mellett. Kelet-Magyarországon
átlagosnál magasabb azok aránya, akik hajlandóak rendszeresen fizetni
a drágább készítményért, Budapesten viszont nem éri el az átlagot ez az
arány.
A betegek nem kis része - mint ahogy az már szerepelt az előző részben
-, a gyógyszer árától függetlenül az orvosa által felírt készítményt választja.
12%-uk drágább, feltételezetten jobb készítményt kér, 25%-uk pedig olcsóbbat.
Az idősebbek körében magasabb azoknak az aránya, akik olcsóbb gyógyszert
szoktak kérni.
A
fiatalok leggyakrabban elfogadják a felírt készítményt, függetlenül annak
árától. A budapesti lakosok körében a leggyakoribb, hogy az olcsóbbat
kérik orvosuktól.
A helyettesíthetőség kérdéskörének vizsgálata
Megkérdeztük az orvosokat, hogy a kiállított receptek hány százalékánál
jelölik be, hogy a felírt készítmény nem helyettesíthető. Ennek a kérdésnek
a célja kideríteni, hogy a receptek hány százaléka mentesül eredendően
a helyettesítési kötelezettség alól.
A megkérdezett orvosok átlagosan minden 8. vényen jelölik azt, hogy a
gyógyszer nem helyettesíthető. Ez 12%-ot tesz ki. A fiatalabb orvosok
gyakrabban tiltják a helyettesíthetőséget, mint idősebb kollégáik.
Elsősorban
akkor tiltanak, ha a betegség komplexitása miatt a patikus nem rendelkezik
elegendő információval a szükséges szerre vonatkozóan, pl. beteg allergiája,
gyógyszerérzékenysége. Leginkább az antibiotikumok és a cardiovascularis
készítmények esetén ragaszkodnak a saját döntésükhöz.
Viszont az orvosok egynegyede egyszerűen nem helyesli, ha a patikus mással
helyettesíti az általa felírt gyógyszert. További 20% csak akkor tartja
elfogadhatónak, ha az biztosan a betegei érdekeit szolgálja. De 15%-a
a válaszadóknak, elsősorban a kisebb településeken, a patikussal egyeztet
a helyettesítés kérdésében.
A több mint ezer megkérdezett beteg 85%-a nem emlékszik arra, hogy ajánlottak
fel már számára eddig helyettesítő készítményt a patikában. A korcsoportok
közül a legmagasabb arányban a 25 év alattiak körében fordult elő, hogy
már javasoltak számukra más gyógyszert, mint ami a vényen szerepelt. Átlagosnál
gyakrabban Tolna, Szabolcs-Szatmár-
Bereg
és Fejér megyékben számoltak be arról a betegek, hogy a patikusok foglalkoznak
azzal, hogy helyettesítő szereket is ajánljanak számukra. (6. ábra)
A patikusoktól is kérdeztük, milyen gyakran ismertetik a betegekkel a
lehetőségeiket. Állításuk szerint 55%-uknak nem ajánlanak fel választási
alternatívákat. (7. ábra) Viszont a betegek 85%-os arányban nem emlékeznek
ilyenre, amihez ha hozzátesszük, hogy átlagosan 12%-ban a recept nem helyettesíthető,
akkor ez azt jelenthetné, hogy a patikusok 73%-ban nem ajánlottak eddig
fel helyettesíthetőséget.
Visszatérve a patikusok válaszaihoz, úgy nyilatkoztak, hogy amikor történt
helyettesítésfelajánlás, 36%-ban olcsóbb készítményt, 9%-ban drágábbat
adtak.
Ez eredhet a patikus meggyőződéséből, miszerint a drágább készítmény jobb
is, vagy motiválhatta a nagyobb nyereség is.
A nyugat-magyarországi patikusok az áltagnál többször ajánlanak drágább
helyettesítést, míg Bács-Kiskun és Heves megyékben az átlagosnál többszörolcsóbbat.
Azokban az esetekben, amikor a beteg az
ára miatt nem tudta megfizetni a gyógyszert, a patikusok automatikusan
ajánlanak számukra olcsóbb, azonos hatóanyagú készítményt.
Ha megtörténik a helyettesítés felajánlása, a patikusok és betegek is
közel azonos mértékben azt vallották, hogy az esetek egyharmadában fogadják
el az olcsóbb készítményt, és egynegyedében a drágábbat.
Azok a válaszadók, akik hajlandók elfogadni a patikus ajánlását olcsóbb
készítményre, megkérdeztük arról, mekkora árkülönbség esetén teszik ezt
meg rendszerint. Kiderült, hogy amikor a készítmény ára fele volt az eredetinek,
abban az esetben csak pár százalékos volt a vásárlási hajlandóság. Leginkább
akkor sikerült rábeszélni a betegeket egy másik szerre, ha annak ára 10-50%-kal
volt olcsóbb az eredetileg felírtnak. (8. ábra)