Rebarbara
(Rheum palmatum L.)

Dr. Babulka Péter


Botanikai leírás
A rebarbara nemzetség, amelynek elterjedési területe Eurázsia mérsékelt és forró égövi vidéke, mintegy 50 fajt foglal magába. Legismertebb fajai a tenyeres vagy kínai rebarbara (Rheum palmatum l. - elterjedési területe: Északkelet-Ázsia), az orvosi rebarbara (Rheum officinale Baillon - elterjedési területe: Nyugat-Kína és Tibet), az indiai vagy himalájai rebarbara (Rheum emodi Wall. - elterjedési területe: Közép-Ázsia), valamint a gyógyászati célra nem alkalmazható Rheum rhabarbarum l. (syn: Rheum undulatum l.) és a Rheum rhaponticum l.
Gyógyászati szempontból legjelentősebb faja a kínai rebarbara (Rheum palmatum L.), melynek elterjedési területe Északkelet-Ázsia. A főbb botanikai jellemzői: nagy termet, 1-2,5 m magasságot elérő szár, nagy és szárnyasan karéjozott levelek, erőteljes, répaszerű, húsos gyöktörzs, melyből az idősebb (4-5 éves) növényeknél 2-3 cm átmérőjű húsos gyökerek erednek. A gyöktörzs központi részének átmérője elérheti az 5-7 cm-t. Gyógyászati felhasználásra ezek a gyöktörzsek és gyökerek a legértékesebbek. Apró, bíbor színű virágai 50-80 cm hosszú, összetett füzért alkotnak. Termése háromélű, barnás színű makkocska (1-6).

Felhasznált részek és hatóanyagaik
A fitoterápiában a gyökeres gyöktörzset (Rhei rhizoma et radix) használják, ami kortól és növényi részektől (gyöktörzs, illetve gyökér) függően általában 2-6% antrakinonszármazékot (fontosabbak a rein, krizofanol, aloe-emodin, emodin, fiscion, szennosid - többnyire cukrokhoz kötötten, glikozidok formájában), valamint 4-11%-nyi cserzőanyagot tartalmaz (3, 6-8).

Hatásaik
A rebarbara gyökereinek és gyöktörzseinek fontosabb hatásai: gyomorerősítő (stomachicus), tonizáló, hashajtó (laxans), antimikrobiális (antivirális, antibakteriális, antifungális) összehúzó (adsztringens) és vérzéscsillapító (hemosztatikus). A drogok roboráló, gyomorerősítő vagy hashajtó hatásának érvényesülését alapvetően az antrakinonszármazékok és a cserzőanyagok drogon belüli aránya, illetve a drogból elfogyasztott mennyiség határozza meg. Kisebb adagok esetében a drogok hasmenést megszüntető, gyomorerősítő és tonizáló hatása kerül előtérbe, míg nagyobb adagoknál a hashajtó (laxans) hatás érvényesül (3-10).

Népgyógyászati és modern terápiás alkalmazás
A hagyományos kínai orvoslásban önmagában és különféle gyógyszerformákban székrekedés, emésztési zavarok, hasmenés, sárgaság, gyomor- és bélrendszeri belső vérzések, menstruációval kapcsolatos panaszok, kötőhártya-gyulladás, karbunkulusok, fekélyek és egyéb kórfolyamatok kezelésére használják, rendszerint összetett készítményekben. Az ájurvédikus orvoslásban gyöktörzseit különböző készítmények formájában epebetegség, lumbágó, szembetegségek, aranyér, láz, krónikus hörghurut, asztma és nátha ellen alkalmazzák.
A gyökeres gyöktörzseket az európai fitoterápiában elsősorban hashajtó teakeverékek, galenusi gyógyszerformák és gyári készítmények összetételeiben használják akut és krónikus székrekedés ellen, de alkotórészei lehetnek étvágyjavító, epehajtó és emésztési zavarok kezelésére alkalmas készítményeknek is. A kínai rebarbara porát sikerrel alkalmazzák gyomorvérzések és fekélyek, valamint gyomor és bélvérzések megelőzésében, illetve kezelésében. A drogok vérzéscsillapító, összehúzó és antibakteriális hatása miatt a belőlük készített kivonatok jól alkalmazhatók a szájnyálkahártya és a fogíny gyulladásainak (stomatitis, gingivitis), valamint a szájban képződő apró fekélyes foltok (afta) ecsetelésére (3-13).

Ajánlott napi adagok
Hashajtóként 0,8-4,8 g (20-120 mg hidroxiantracén-származék), gyomorerősítőként 0,12-0,36 g (3-9 mg hidroxiantracén-származék) (8,10).

Mellékhatások
A rebarbara hosszabb ideig (hetekig, hónapokig, esetleg évekig) tartó használatát az antrakinonvegyületek várható mellékhatásai (bélnyálkahártyán képződő pigmenthiány, vastagbél-ingerlékenység, káliumveszteség és az esetleg ezt kísérő szív- és keringési panaszok) miatt kerülni kell (10).

Ellenjavallatok
Fogyasztása várandós és szoptatós anyáknak ellenjavallt, mert az antrakinonvegyületek alhasi vérbőséget okozhatnak, és ezenkívül a tejen keresztül kiválasztódva a csecsemőknél is hasmenést idézhetnek elő. A 12 évnél fiatalabb gyermekeknél az alkalmazása ugyancsak nem ajánlott. Ellenjavallt bélelzáródás és akut bélgyulladások (például Crohn-betegség, fekélyes vastagbélgyulladás stb.) esetén is (10).

Kölcsönhatások
A rebarbaraabúzus esetén kialakuló K-hiány miatt fokozódhat a szívglikozidok és antiaritmiás szerek hatása, a thiazid-diuretikumok vagy kortikoszteroidok egyidejű alkalmazásakor pedig a K-hiány fokozódásával számolhatunk (10).

Figyelmeztetések
A rebarbarakészítményeket csak akkor ajánlatos használni, ha az étrendváltoztatás és a duzzadó anyagokat tartalmazó hashajtók hatástalannak bizonyulnak. Egy-két hétnél hosszabb ideig történő használata csak orvosi ajánlásra javasolt. Huzamosabb ideig történő fogyasztása bélrenyheséghez vezethet (10).

Hatósági állásfoglalások
A rebarbara gyöktörzsei a hazai kiskereskedelemben szabadon forgalmazhatók. A gyökérdrogokat legalább öt, Európai Unióhoz tartozó országban forgalmazzák különböző készítmények formájában. A drogok terápiás alkalmazhatóságát a fentebb jelzett korlátozásokkal az E-Bizottság által kiadott monográfia támasztja alá. Franciaországban a gyöktörzs csupán rövid időtartamú (8-10 nap) belsőleges alkalmazása ajánlott (13-16).

A rebarbarakészítmények piaci helyzete
Hazánkban az utóbbi néhány évben legalább tíz olyan, gyógytermékként definiált készítmény (különböző svédcsepp, gyomor- és epecsepp) kapott forgalombahozatali engedélyt, amelyek alkotórészként a rebarbara gyökeres gyöktörzseit vagy az abból készített kivonatot tartalmazzák (17).



"Túlnyomó többségünktől állandó, rendszerré emelt képmutatást követelnek. Nem lehet egészségügyi következmények nélkül napról-napra másnak mutatkozni, mint ahogy érzünk, fáradozni azért, amit nem szeretünk, örülni annak, ami bajt hoz ránk.
Lelkünk helyet foglal el a térben, úgy helyezkedik el bennünk, mint fogak a szájban. Nem lehet állandóan büntetlenül erőszakoskodni vele."
(B. Paszternak)

Felhasznált irodalom
1. Mabberly, D. J.: The plant-book. Cambridge University Press, Cambridge-New Rochelle-Melbourne-Sydney, 499-500., 1987.
2. Dános, B.: Farmakobotanika 3. Gyógynövényismeret. Semmelweis Kiadó, Budapest, 61., 1998.
3. Rácz, G., Rácz-Kotilla, E., Szabó, L. Gy.: Gyógynövényismeret. A fitoterápia alapjai. SANITAS Természetgyógyászati Alapítvány, Budapest, 286-289., 1992.
4. Tang, W., Eisenbrand: Chinese Drugs of Plant Origin. Springer-Verlag, Berlin-Heidelberg-New York-London-Párizs-Tokió-Hongkong-Barcelona-Budapest, 855-875., 1992.
5. Kapoor, L. D.: CRC Handbook of Ayurvedic Medicinal Plants. CRC Press, Inc., Boca Raton, Florida, 287., 1990.
6. Bisset, N. G.: Herbal Drugs and Phytopharmaceuticals, Medfarm Scientific Publishers, Stuttgart-CRC Press, Boca Raton-Ann Arbor-London-Tokió, 415-418., 1994.
7. Leung, A. Y., Foster, S.: Encyclopedia of Common Natural Ingredients Used in Foods and Cosmetics. John Wiley Sons, Inc., New York-Chichester-Brisbane-Toronto-Szingapúr, 438-440., 1996.
8. Bradley, P. R.: British Herbal Compendium. British Herbal Medicine Association, Bournemouth, Volume 1., 188-190., 1992.
9. Newall, C. A., Anderson, L. A., Phillipson, J. D.: Herbal Medicines. A guide for health-care professionals. The Pharmaceutical Press, London, 228., 1996.
10. Blumenthal, M. (ed.): The Complete German Comission E Monographs. American Botanical Council, Austin, Texas, 195-196., 1998.
11. Foust, C. M.: Rhubarb ’90. The First International Symposium on Rhubarb, Herbalgram, 23.: 41-42., 1990.
12. Mowrey, D. B.: The Scientific Validation of Herbal Medicine, Cormorant Books, 171., 1986.
13. Weiss, R. F.: Herbal Medicine. AB Arcanum, Gothenburg, Sweden - Beaconsfield Publishers Ltd., Beaconsfield, England, 108-109., 1988.
14. Smet, P. A. G. M. et al. (eds.).: Adverse Effects of Herbal Drugs. Springer Verlag, Berlin-Heidelberg-New York-London-Párizs-Tokió-Hongkong-Barcelona-Budapest, Vol. 2.: 70-71., 1992.
15. Kereskedelmi Miniszter 6/1990 (IV.5.) KeM rendelete a kiskereskedelemben szabadon forgalmazható drogokról, illetve illóolajokról.
16. Keller, K.: Phytotherapy at a European Level. European Phytotelegram, Sixth Issue, 40-45., 1994.
17. Országos Gyógyszerészeti Intézet: Gyógytermék Vademecum. 95., 96., 97., Primexpharma Kft., Budapest, 1995., 1996., 1997.

A szerző levelezési címe:
dr. Babulka Péter
1213 Budapest, Vihorláti u. 5.
E-mail: gentiana@elender.hu

tartalom