Decsi Tamás dr., Reizer Ágnes drd. és Adamovich Károly dr.
Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Gyermekgyógyászati Klinika (igazgató: Soltész Gyula dr.)
 

Az extrémen alacsony születési súlyú (< 1000 g) koraszülöttek javuló életben maradási esélyei elõtérbe helyezik táplálásuk és növekedésük kérdéseit. A szerzõk 16, 1000 g alatti születési súlyú koraszülött (születési súly: 890 ± 22 g, terhességi kor: 28,0 ± 0,2 hét, átlag ± SEM) táplálását és súlygyarapodását vizsgálták az élet elsõ 12 hetében. A táplálás az anya tejével, vagy fehérjével és ásványi anyagokkal dúsított gyûjtött nõi tejjel, vagy koraszülött-tápszerrel történt. A koraszülöttek testsúlya a 3. hét végére közelítette meg ismét születési súlyukat (21. nap: 866 ± 29 g). A születési súly százalékában kifejezett testsúly a 4. hét végén 109 ± 2%, a 8. hét végén 176 ± 7%, a 12. hét végén 275 ± 6% volt. A szerzõk a koraszülöttek 1–8. heti súlygyarapodását azonos terhességi korú, nemû és súlypercentilis pozíciójú magzatok in utero súlygyarapodásával vetették össze. A koraszülöttek kumulatív súlygyarapodása az 1–8. héten szignifikánsan elmaradt a teoretikus kontrollok értékétõl (76 ± 7% szemben 136 ± 2%, a kiindulási érték százalékában, koraszülött szemben kontroll, p < 0,0001). A koraszülöttek addicionális súlygyarapodása az 1–5. héten szignifikánsan alacsonyabb volt a teoretikus kontrollokénál (g/kg/nap, 1. hét: -14,4 ± 1,6 szemben 16,7 ± 0,5, p < 0,0001; 5. hét: 13,3 ± 1,2 szemben 16,4 ± 0,3, p < 0,05), a 6–7. héten nem volt különbség a két csoport között, a 8. héten pedig a koraszülöttek súlygyarapodásának üteme szignifikánsan meghaladta a teoretikus kontrollokét (18,2 ± 0,9 szemben 14,0 ± 0,2, p < 0,001). Ezek az eredmények, arra utalnak, hogy az extrémen alacsony születési súlyú koraszülöttek táplálási gyakorlata elsõsorban az élet elsõ heteiben javítható.  Kulcsszavak: csecsemõtáplálás, extrémen alacsony születési súly, koraszülött, súlygyarapodás

Early postnatal weight gain in extremely low birthweight (< 1000 g) preterm infants  Improving survival of extremely low birthweight (< 1000 g) preterm infants opens the practical issues of their postnatal nutrition and growth. The authors studied nutrition and weight gain in 16 extremely low birthweight preterm infants (birthweight: 890 ± 22 g, gestational age: 28.0 ± 0.2 week, mean ± SEM) during the first 12 weeks of life. Milk of the mother, or fortified pooled human milk or preterm infant formula was fed. The preterm infants approximated their birthweight by the end of the 3rd week of life (21st day: 866 ± 29 g). Body weight expressed as per cent of birthweight was 109 ± 2% at the end of the 4th, 176 ± 7% at the end of the 8th and 275 ± 6% at the end of the 12th week of life. Weight gain during the 1st to 8th postnatal weeks was compared to the mean in utero weight gain of foetuses with identical gestational age, gender and weight percentile position. Cumulative weight gain of preterm infants during the first 8 weeks of life was significantly lower than that of the theoretical controls (76 ± 7% versus 136 ± 2%, per cent of the initial value, preterm versus control, p < 0.0001). Additional weight gain of preterm infants was lower than that of the controls on the 1st to 5th weeks of life (g/kg/day, 1st week: -14.4 ± 1.6 versus 16.7 ± 0.5, p < 0.0001; 5th week: 13.3 ± 1.2 versus 16.4 ± 0.3, p < 0.05), there were no differences between the two groups on the 6th and 7th weeks, whereas preterm infants gained significantly more weight on the 8th week of life than the theoretical control value (18.2 ± 0.9 versus 14.0 ± 0.2, p < 0.001). These data indicate that the first weeks of life represent an especially important period for the improvement of the nutrition of extremely low birthweight preterm infants.  Key words: extremely low birthweight, infant nutrition, preterm infant, weight gain

Rövidítések:
ELBW = extrémen alacsony születési súlyú (extremely low birthweight, <1000 g);
VLBW = igen alacsony születési súlyú (very low birthweight, <1500 g)

Az újszülöttgyógyászat eszköztára és ismeretanyaga bõvülésének köszönhetõen, az extrémen alacsony születési súlyú (< 1000g, extremely low birthweight, ELBW) koraszülöttek életben maradási esélyei jelentõsen javultak az elmúlt évtizedben. Míg korábban ritka eseménynek számított egy-egy ELBW koraszülött túlélése, addig az elmúlt években klinikánk újszülöttosztályán az 1000 g alatti születési súlyú koraszülöttek több mint 50%-a életben maradt. A túlélõ ELBW koraszülöttek további prognózisa pedig – a korábban hangoztatott aggodalmakra rácáfoló módon – viszonylag jó: egy észak-amerikai vizsgálatban 446 ELBW koraszülött 12 éven keresztül nyomon követve, azt találták, hogy a volt koraszülöttek 61%-a semmiféle neurológiai, neuroszenzoros vagy kognitív károsodás jeleit nem mutatta (15).

Az ELBW koraszülöttek életben maradási esélyeinek javulásával egyre inkább elõtérbe kerülnek korai postnatalis táplálásuknak és növekedésüknek kérdései. Logikus feltételezni ugyanis, hogy az éretlen központi idegrendszert fenyegetõ ismert tényezõk – ischaemia, hypoxia, hypoglykaemia, hyperbilirubinaemia stb. – mellett az akárcsak rövid ideig érvényesülõ nutríciós elégtelenség járulékos tényezõ lehet különbözõ neurológiai károsodások kialakulásában. A koraszülöttek tápláltsági állapota megítélésének a mindennapi gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott, legegyszerûbb módja a súlygyarapodás figyelemmel kísérése.

Tíz–tizenöt évvel ezelõtt – az akkor aktuális gyakorlati kérdésekre keresve a választ – az igen kis születési súlyú (< 1500g, very low birthweight, VLBW) koraszülöttek korai postnatalis súlygyarapodását és nutríciós statusát vizsgáltuk klinikánkon (3–5, 7–10). A vizsgálatok eredményei nemcsak a kérdés tudományos igényû összefoglalását tették lehetõvé (2), hanem a klinikai gyakorlat számára is hasznosítható adatokat szolgáltattak a VLBW koraszülöttek korai postnatalis tápláltsági állapotának megítéléséhez és táplálásuk gyakorlatának javításához. A napjainkban egyre nagyobb számban életben maradó ELBW koraszülöttek ellátása során felmerülõ gyakorlati nutríciós kérdések alapján határoztuk el, hogy adatokat gyûjtünk a klinikánkon ápolt ELBW koraszülöttek korai postnatalis táplálásáról és súlygyarapodásáról.

Betegek és módszerek

A vizsgálatokat a Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikájának Perinatalis Intenzív Centrumába a megszületést követõ 24 órán belül felvett újszülöttek körében végeztük. A vizsgált csoportba tartozott minden olyan < 1000 g születési súlyú koraszülött, akit legalább 12 héten keresztül a klinikán ápoltak. Kritérium volt továbbá, hogy az újszülött ne származzék ikerterhességbõl és ne legyen fejlõdési rendellenessége. Egyéb patológia vagy adaptációszavar nem volt kizáró ok. Az áttekintett kétéves idõszak során összesen 16 koraszülött felelt meg a fenti feltételeknek. A vizsgálatba bevont koraszülöttek terhességi kora 28,0 ± 0,2 hét (átlag ± SEM), születési súlya 890 ± 22 g volt. A vizsgált koraszülöttek közül 14 a terhességi korhoz viszonyítva normálisan fejlett volt, 2 koraszülött a nem kielégítõ méhen belüli fejlõdés jegyeit mutatta.

A vizsgált 16 koraszülött többsége a koraszülöttséghez szokásosan társuló akut kísérõbetegségekben szenvedett (idiopathiás respiratorikus distressz-szindróma: 15/16, anaemia: 15/16, hyperbilirubinaemia: 10/16, infectio perinatalis: 7/16, haemorrhagia intracranialis: 5/16, pneumothorax: 3/16, ductus arteriosus Botalli persistens: 1/16), illetve az ápolás késõbbi szakaszában a koraszülöttség szövõdményei jelentkeztek náluk (retinopathia: 7/16, dysplasia bronchopulmonalis: 4/16, hydrocephalus internus: 1/16).

A koraszülötteket termoneutrális környezeti hõmérsékleten ápolták. A táplálás naponta 7–12 alkalommal, elõbb szondával, majd üvegbõl történt. A táplálásra a saját anya teje, illetve annak hiányában elsõsorban fehérjével és ásványi anyagokkal kiegészített gyûjtött, kevert, pasztörizált nõi tej, másodsorban speciális koraszülött-tápszer szolgált. Feljegyeztük a naponta bevitt infúzió, illetve nõi tej és tápszer mennyiségét. Az infúziós kezelés általában glükóz- és aminosavoldat adását jelentette. Ha a szondatáplálás az elsõ napokban megkezdhetõ volt, a koraszülöttek parenteralis zsíremulziót nem kaptak. A táplálék mennyiségének és összetételének ismeretében kiszámítottuk a szervezetbe bevitt energia mennyiségét. A kapott értékeket átszámítottuk testsúly kilogrammonkénti értékre minden napra vonatkozóan, majd a hetek végén egy átlagos értéket képeztünk. Az így kapott egyedi átlagértékekbõl számítottuk a 16 koraszülöttet jellemzõ átlagos napi táplálék- és energiabevitelt az adott élethétre vonatkozóan.

A testsúly mérése naponta, SECA Mod. 727 típusú elektromos mérlegen, ± 5 g pontossággal történt. A koraszülöttek testsúlyának változását egyrészt születési súlyuk %-ában (születési súly = 100%), másrészt g/kg/nap egységben fejeztük ki. Az utóbbi számítás során az egy adott hét végén mért testsúlyból kivontuk a hét elején mért testsúlyt, és az így kapott egyhetes súlygyarapodást naponkénti átlagértékké számítottuk át (azaz feltételeztük az adott héten belüli egyenletes súlygyarapodást). A koraszülöttek 1–8. heti súlygyarapodását összevetettük azonos terhességi korú, nemû és súlypercentilis pozíciójú magzatok in utero súlygyarapodásával (12).

A koraszülöttek és a teoretikus kontrollok súlygyarapodását kétmintás t-próbával hasonlítottuk össze, a p < 0,05 értéket tekintettük szignifikánsnak.

Eredmények

A vizsgált koraszülöttek táplálék- és energiabevitelét az 1. táblázatban foglaltuk össze. Látható, hogy a parenteralis folyadékbevitel csak az elsõ három héten volt számottevõ, azt követõen a koraszülöttek tápanyagigényét a nõi tej és a tápszer fedezte. A táplálásban az elsõ nyolc hét során a nõi tej, azt követõen a tápszer játszott fontosabb szerepet.

A koraszülöttek testsúlyának alakulását a 2. táblázatban tüntettük fel. A táblázat adataiból kitûnik, hogy a koraszülöttek a 3. hét végére visszanyerték, majd a 9. hét végére megduplázták születési súlyukat.

A koraszülöttek és a teoretikus in utero kontrollok addicionális (g/kg/nap) súlygyarapodását az 1. ábrán vetettük össze. A koraszülöttek addicionális súlygyarapodása az 1–5. héten szignifikánsan kisebb volt a teoretikus kontrollokénál, a 6–7. héten nem volt különbség a két csoport között, a 8. héten pedig a koraszülöttek súlygyarapodásának üteme szignifikánsan meghaladta a teoretikus kontrollokét (1. ábra). A koraszülöttek kumulatív súlygyarapodása (testsúly a születési súly %-ában) azonban az 1–8. héten mindvégig szignifikánsan elmaradt az in utero kontrollok a kiindulási érték százalékában kifejezett súlygyarapodásától (2. ábra).
 
 

	1. ábra: Extrémen alacsony születési súlyú (<1000g) koraszülöttek (n=16) addícionális súlygyarapodása az élet elsõ 8 hetében azonos terheségi korú, nemû és súlypercentilis pozíciójú magzatok (teoretikus kontroll, n=16) in utero súlygyarapodásával összevetve
	2. ábra: Extrémen alacsony születési súlyú (<1000g) koraszülöttek (n=16) kumulatív súlygyarapodása (testsúly a születési súly %-ában) az élet elsõ 8 hetében azonos terhességi korú, nemû és súlyúpercentilis pozíciójú magzatok (teoretikus kontroll, n=16) in utero súlygyarapodásával összevetve

A két csoport közötti különbség mind a nyolc vizsgált idõpontban szignifikáns volt
 

Megbeszélés

A koraszülöttekben végzett vizsgálatok ismert módszertani nehézsége a megfelelõ kontrollcsoport kialakításának problémája. Vizsgálatunkban az ELBW koraszülöttek korai postnatalis súlygyarapodását azonos kiindulási helyzetû (nemû, terhességi korú, súlypercentilis pozíciójú) magzatok in utero súlygyarapodásával vetettük össze. Elvileg vitatható ugyan, hogy kívánatos-e, illetve a koraszülöttek postnatalis ellátására jelenleg rendelkezésünkre álló eszköztár alkalmazásával lehetséges-e a súlygyarapodás in utero ütemének fenntartása a megszületést követõ eltérõ körülmények között. Az Amerikai Gyermekorvosi Akadémia a koraszülöttek táplálására vonatkozó irányelveinek összeállításakor azonban határozottan állást foglalt a kérdésben, amikor a súlygyarapodás in utero ütemének fenntartását tûzte ki a postnatalis táplálás céljául (1).

Vizsgálatunkban az ELBW koraszülöttek súlygyarapodása az élet elsõ 5 hetében mindvégig szignifikánsan elmaradt az in utero súlyfejlõdés ütemétõl. A megszületést követõ súlyesés természetes jelenség, nem a szövetek lebomlását, hanem az extracelluláris víztér csökkenését tükrözi, így jórészt független a tápláltsági állapot alakulásától. Vizsgálatunkban az ELBW koraszülöttek átlagosan a 3. hét végére nyerték vissza születési súlyukat. Más munkacsoportok az ELBW koraszülöttek az általunk vizsgálthoz hasonló csoportjaiban a születési súly visszanyerésérõl 12 napos (13), 15 napos (6), 16 napos (19), illetve 18 napos (18) életkorról számoltak be.

Az általunk vizsgált koraszülöttek súlygyarapodásának üteme a 6. hétre érte el az in utero súlyfejlõdés ütemének megfelelõ, kb. 16 g/kg/nap értéket. Egy ELBW koraszülöttekben végzett német vizsgálatban a 16 g/kg/nap súlyfejlõdési ütem a 10–30. nap közötti idõszak egészében megfigyelhetõ volt (13). Egy másik ELBW koraszülöttekben végzett vizsgálatban pedig 14,5 g/kg/nap addicionális súlygyarapodásról számoltak be a kezdeti súlyesés vége és a 2000 g testsúly elérése közötti idõszakban (6).

Az általunk vizsgált ELBW koraszülötteknek az in utero súlygyarapodás üteménél és egyes irodalmi referenciaadatoknál kisebb ütemû súlygyarapodását részben az magyarázhatja, hogy gyakorlatunkban inkább választjuk a nõi tejjel történõ táplálást a tápszerrel történõ táplálással szemben. Ismert ugyanis, hogy a fehérjével és ásványi anyagokkal kiegészített nõi tejjel táplált koraszülöttekben a súlygyarapodás szignifikánsan alacsonyabb ütemû, mint a tápszerrel tápláltakban (17). Ugyanakkor a nõi tejjel táplált koraszülöttekben ritkábban alakul ki a nekrolizáló enterocolitis kórképe, mint a tápszerrel tápláltakban (16).

A vizsgált ELBW koraszülöttek korai postnatalis súlygyarapodása igen hasonló volt a korábbi vizsgálatainkban VLBW koraszülöttekben tapasztalthoz (5, 10). Az 1. héten a súlyesés valamivel nagyobb mértékû volt ugyan az ELBW, mint a VLBW koraszülöttekben, azonban a 2. hetet követõen az addicionális súlygyarapodás megegyezett a két csoportban. A 8. hét végére észlelt kumulatív súlygyarapodás ezen vizsgálatunkban alig különbözött a korábban VLBW koraszülöttekben látott értéktõl (76% szemben 69%, sorrendben). Eredményeink arra utalnak, hogy az újszülöttgyógyászat jelenlegi eszközeinek alkalmazásától napjainkban az ELBW koraszülöttek körében hasonló súlygyarapodás remélhetõ, mint amilyen korábban a VLBW koraszülöttekre jellemzõ volt.

Az ELBW koraszülöttekre vonatkozó táplálási irányelvek is az elsõ két élethetet követõen napi táplálékbevitelként 150–200 ml/kg, energiabevitelként pedig 110–130 kcal/kg értékeket jelölnek meg (11, 14). Az általunk vizsgált ELBW koraszülöttek átlagos folyadékbevitele a 2. hetet követõen 171–182 ml/kg/nap volt, azaz megfelelt az ajánlott tartomány középértékének. A vizsgált koraszülöttek átlagos energiabevitele a 3. hét után 121–130 kcal/kg/nap között mozgott, azaz, az ajánlott tartomány felsõ zónájában helyezkedett el.

Adataink tehát azt mutatják, hogy a vizsgált ELBW koraszülöttek táplálásának kritikus idõszaka az élet elsõ néhány hete volt. Ebben az idõszakban azonban a táplálékbevitel növelésének nemcsak az emésztõrendszer terhelhetõsége szab határt, hanem a túlzott folyadékterhelés a bronchopulmonalis dysplasia kialakulását elõsegítõ káros hatása is. Ezért klinikánkon az ELBW koraszülöttek az elsõ élethetekre vonatkozó folyadékbevitelének megtervezésekor Tamella és mtsai (20) ajánlásait követjük, akik a folyadékbevitel megszorítása mellett a bronchopulmonalis dysplasia egyhónapos korra történõ kialakulásának szignifikáns csökkenésérõl számoltak be.

Összefoglalóan, azt mondhatjuk, hogy a vizsgált ELBW koraszülöttek súlygyarapodásának üteme az élet elsõ hónapjában elmaradt a méhen belüli súlygyarapodás ütemétõl, és némileg alatta maradt a más munkacsoportok által hasonló születési súlyú koraszülöttekben észlelt értékeknek. Az élet második hónapjában azonban az ELBW koraszülöttek súlyfejlõdése nem különbözött sem az in utero súlyfejlõdéstõl, sem pedig az irodalmi referenciaadatoktól. Megállapítható tehát, hogy táplálási gyakorlatunk elsõsorban az élet elsõ heteiben javítható. Az ELBW koraszülöttek tápláltsági állapota javításának eszközeként a táplálékbevitel mennyiségének nem kockázatmentes növelése mellett a magas energiatartalmú parenteralis tápláló oldatok szélesebb körû alkalmazása kínálkozik.

Köszönetnyilvánítás: A vizsgálatokat az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA T 031948) támogatta.

IRODALOM:

1. American Academy of Pediatrics, Committee on Nutrition: Nutritional needs of low-birthweight infants. Pediatr., 1985, 75, 976–986.
2. Decsi T.: Igen kis súlyú koraszülöttek korai postnatalis súlygyarapodása és nutríciós statusa. Kand. ért. Pécs, 1991.
3. Decsi T., Adamovich K., Botykai A.: Különbözõ módon táplált kis súlyú (< 1500 g) koraszülöttek súlygyarapodása és szérumprotein (albumin) szintjeinek alakulása az élet elsõ nyolc hetében. Gyermekgyógy., 1991, 42, 27–32.
4. Decsi T., Adamovich K., Botykai A. és mtsa: Speciális tápszerrel táplált koraszülöttek korai postnatalis súlygyarapodása. Gyermekgyógy., 1990, 41, 317–321.
5. Decsi, T., Fekete, M.: Postnatal weight gain and serum total protein and albumin levels in very low birthweight (< 1500 g) preterm infants. Acta Paediatr. Hung., 1990, 30, 373–382.
6. Ehrenkranz, R. A., Younes, N., Lemons, J. A. és mtsai: Longitudinal growth of hospitalized very low birthweight infants. Pediatr., 1999, 104, 280–289.
7. Fekete, M., Decsi, T.: Early postnatal growth in preterm infants. Acta Paediatr. Hung., 1986, 27, 259–265.
8. Fekete M., Decsi T.: Kis súlyú (< 1500 g) koraszülöttek korai postnatalis súlygyarapodása. Orv. Hetil., 1988, 129, 173–176.
9. Fekete M., Decsi T.: Patológia és korai postnatalis súlygyarapodás kis súlyú (< 1500 g) koraszülöttekben. Gyermekgyógy., 1988, 39, 104–110.
10. Fekete M., Decsi T., Adamovich K. és mtsa: Glucosilált proteinek, vércukorszint és postnatalis növekedés igen kis súlyú (< 1500 g) koraszülöttekben. Orv. Hetil., 1992, 133, 1297–1299.
11. Hay, W. W.: Assessing the effect of disease on nutrition of the preterm infant. Clin. Biochem., 1996, 29, 399–417.
12. Joubert K.: Születési súly és születési hossz-standard az 1973–78. évben élveszületett újszülöttek adatai alapján. KSH Népességtud. Kut. Int. Budapest, 1983.
13. Pauls, J., Bauer, K., Versmold, H.: Postnatal body weight curves for infants below 1000 g birthweight receiving early enteral and parenteral nutrition. Eur. J. Pediatr., 1998, 157, 416–421.
14. Pereira, G. R.: Nutritional care of the extremely premature infant. Clin. Perinat., 1995, 22, 61–75.
15. Piecuch, R. E., Leonard, C. H., Cooper, B. A. és mtsai: Outcome of extremely low birthweight infants (500 to 999 grams) over a 12-year period. Pediatr., 1997, 100, 633–639.
16. Schanler, R. J.: The role of human milk fortification for premature infants. Clin. Perinat., 1998, 25, 645–657.
17. Schanler, R. J., Shulman, R. J., Lau, C.: Feeding strategies for premature infants: beneficial outcomes of feeding fortified human milk versus preterm formula. Pediatr., 1999, 103, 1150–1157.
18. Shaffer, S. G., Quimiro, C. L., Anderson, J. V. és mtsai: Postnatal weight changes in low birthweight infants. Pediatr., 1987, 79, 702–705.
19. Smith, S. L., Kirchhoff, K. T. R., Chan, G. M. és mtsai: Patterns of postnatal weight changes in infants with very low and extremely low birthweights. Heart Lung, 1994, 23, 439–445.
20. Tamella, O. K., Lanning, F. P., Koivisto, M. E.: The relationship of fluid restriction during the 1st month of life to the occurrence and severity of bronchopulmonary dysplasia in low birthweight infants: a 1-year radiological follow-up. Eur. J. Pediatr., 1992, 151, 295–299.

1. táblázat: A vizsgált koraszülöttek (n = 16) táplálék- és energiabevitele az élet elsõ 12 hetében (átlag ± SEM)

Élethét	1.			2.			3.			4.			5.			6.			7.			8.			9.			10.			11.			12.
Táplálékbevitel (ml/kg/nap)
Infúzió	52	±	3	41	±	9	14	±	7	*			*			*			*			*			*			*			*			*
Nõi tej	33	±	2	101	±	8	133	±	13	136	±	16	121	±	18	122	±	17	120	±	16	111	±	17	81	±	17	53	±	12	44	±	13	32	±	19
Tápszer	1	±	1	11	±	5	24	±	12	39	±	14	57	±	15	57	±	17	61	±	17	69	±	16	96	±	14	127	±	11	129	±	12	141	±	19
Összes táplálék	87	±	2	154	±	5	171	±	4	177	±	4	178	±	4	181	±	3	182	±	3	182	±	3	178	±	5	179	±	4	173	±	4	173	±	3
Energiabevitel (kcal/kg/nap)	45	±	1	93	±	4	112	±	4	121	±	3	124	±	2	125	±	3	127	±	3	127	±	2	126	±	3	130	±	2	127	±	3	127	±	3

* = átlagos parenteralis folyadékbevitel < 2ml/kg/nap

2. táblázat: A vizsgált koraszülöttek (n=16) testsúlyának alakulása az élet elsõ 12 hetében (átlag ± SEM)

Életkor (nap)	7.			14.			21.			28.			35.			42.			49.			56.			63.			70.			77.			84.
Testsúly (g)	773	±	20	812	±	23	866	±	29	965	±	35	1049	±	42	1187	±	50	1344	±	66	1540	±	80	1761	±	95	1912	±	64	2135	±	62	2308	±	53
Testsúly (%)1	89	+	1	93	+	1	99	+	2	109	+	2	120	+	3	136	+	4	154	+	6	176	+	7	202	+	9	222	+	6	251	+	7	275	+	6

¹ = a szülési súly százalékában