Vissza a tartalomjegyzékhez
 
FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

Reumatológia

Carpalis alagút-szindróma okozza a beteg panaszait?
D’Arcy, C., McGee, S. (Division of Rheumatology, Univ. of Washington Health Sciences Center 1959 NE Pacific St, Box 356428, Seattle, WA 98195, USA): JAMA, 2000, 283, 3110–3117.

A szerzõk összefoglalják a Medline-ban 1966. január és 2000. február között megjelent angol nyelvû közlemények alapján a carpalis alagút-szindróma (carpal tunnel syndrome – CTS) diagnózisában a használt tünetek és jelek szenzitivitását és specificitását.

A kéztõ táján a nervus medianus kompressziója következtében kialakult carpalis alagút-szindróma a kézfájdalom és funkcióromlás gyakori oka. Elõfordulása a 30–50 év közötti nõknél háromszor gyakoribb, mint a férfiaknál és egyes adatok szerint a lakosság 0,5%-át érinti.

Sok esetben a konzervatív kezelés, mint például a csukló sínezése, kímélése, nem szteroid gyulladáscsökkentõk adása a beteg panaszait megszünteti. A carpalis alagútba vagy közelébe adott kortikoszteroid-injekció 49–81%-ban hatásos, bár a recidívák aránya magas (50–86%). Ha a konzervatív kezelés nem hatásos, nyitott mûtéttel vagy endoszkópos úton végzett ligamentum carpi transversum-átvágás gyors javuláshoz vezet. A mûtéti szövõdmények elõfordulása kevesebb mint 1%.

A CTS elõfordulása gyakoribb terhesség alatt vagy társulhat egyéb, ismert betegséggel is, mint például diabetes mellitus, rheumatoid arthritis, a csukló sérülései. Sok esetben a kéztõalagút képleteinek szövettani vizsgálata normális és a tüneteket a fokozott szöveti nyomás következtében kialakult intraneurális ischaemia okozza.

A CTS diagnózisának felállításánál alkalmazott elektrofiziológiás vizsgálatok szenzitivitását és specificitását kellõ megfontolással szabad csak értékelni. Az álnegatív eredmények adódhatnak a károsodás intermittáló jellegébõl, vagy abból, hogy az érintett vékony, nem myelinizált idegrostok az elektrodiagnosztikai módszerrel nem vizsgálhatók. A CT, MR és ultrahang a CTS diagnózisában jelenleg még a kísérleti vizsgálatok eszközei.

A CTS diagnózisának felállításánál a legértékesebb fizikális vizsgálatok a következõk:

  1. Katz-féle kézdiagram: a beteg saját maga jelöli meg a kéz palmaris és dorsalis képén a panaszok (fájdalom, zsibbadás, bizsergés) elõfordulását:
  2. hypalgesia – az érintett mutatóujj palmaris felszínén alkalmazott fájdalmas ingerek percepciója gyengült az azonos oldali kisujjhoz viszonyítva;
  3. hüvelykujj gyengült abdukciós ereje: ellenállással szemben vizsgált abdukció a tenyérhez viszonyítva 90 fokig.
A diagnózishoz felhasználhatók, de még további analízist igényelnek a következõ jelek és tünetek:
  1. a csukló szélességének és vastagságának aránya: a distalis bõrredõnél mért anteroposterior méret osztva a mediolateralis mérettel 0,7 vagy annál több;
  2. 60 másodpercig aktívan ökölbe szorított kéznél a tünetek megjelenése a n. medianus beidegzési területének megfelelõen;
  3. a tünetek fokozódásánál a beteg a lázmérõ lerázásához hasonló mozdulattal próbál a panaszokon enyhíteni.
Több hagyományos lelet csak korlátozott értékû:
  1. Phalen-jel: a csukó 90 fokos flexiója 60 másodpercig a n. medianus innervációs területén zsibbadást okoz;
  2. Tinel-jel: a n. medianus nyomása vagy ütögetése a distalis csuklóredõ felett provokálja a beteg panaszait;
  3. a thenaratrophia csak hosszabb ideig fennálló betegség esetén alakul ki és gyakran más eredetû (cervicalis radiculopathia, polyneuropathia).
Bartalos János dr.

Vissza az elejére