Vissza a tartalomjegyzékhez
 
FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
 
A dohányzás ártalmai

„Berkshire hadmûvelet”: a nemzetközi dohányipar összeesküvése
Francey, N., Chapman, S. (Department of Public Health and Community Medicine, University of Sidney, Ausztrália): BMJ, 2000, 321, 371–374.

Az USA nagy dohánygyártói az államokkal kötött egyezség szerint kötelesek titkos dokumentumaikat nyilvánosságra hozni – ezeket az interneten is közzétették. Ezekbõl a dokumentumokból kiderült, hogy a világ vezetõ dohánygyártói titkos megállapodást kötöttek, hogy nem ismerik el a dohányzás egészségkárosító hatását, és nyilvánosan tagadják, hogy a dohányzás és számos súlyos, halálos betegség között oki összefüggés van. Az összeesküvés megfogalmazott célja a dohányipar érdekeinek védelme a dohányzás és a betegségek közötti kapcsolat tagadásával, a dohányosok félrevezetésével, éberségük elaltatásával.

1976 decemberében a brit Imperial Tobacco akkori elnöke, Tony Garrett kezdeményezte a világ legnagyobb dohánygyártó vezetõinek a titkos találkozóját abból a célból, hogy közös álláspontot dolgozzanak ki a „dohányzás és egészség” témában. A találkozót, amelyet „Berkshire hadmûveletnek” neveztek el, 1977 márciusában tartottak Angliában. A cél az volt, hogy megállapodjanak egy végsõ határban, ameddig elmennek a dohányzás egészségkárosító hatásának elismerésében. Garrett szerint ellenkezõ esetben az a veszély fenyeget, hogy az egyes gyártók külön-külön valamilyen beismerésre kényszerülnek, ami a „dominó elv” szerint teljes összeomláshoz vezetne. Kezdettõl végig nagy súlyt helyeztek a titkosságra. Elhatározták, hogy tagadják a dohányzás és egyes betegségek közötti oki összefüggés bizonyítékait és legfeljebb annyit fogadnak el, hogy ez „ellentmondó és nem tisztázott”. Munkacsoport alakítását határozták el a következõ témákban: közös kutatást kezdenek a dohányzás kedvezõ hatásáról; a dohányzásnak tulajdonított betegségek egyéb okairól, veszélyeztetõ tényezõirõl és programot indítanak a dohányosok támogatására a növekvõ társadalmi elutasítással szemben.

A jelen lévõ óriáscégek vezetõi megalakították a „Dohányzásügyi Nemzetközi Bizottságot” („International Committee on Smoking Issues” – ICSI) és javasolták, hogy az egyes országok dohánygyártói is alakítsanak nemzeti szövetségeket („Dohány Intézet” fedõnévvel). A dohányzás okozta betegségek egyéb okaival foglalkozó munkacsoport elsõ ülése majdnem kudarcba fulladt, mert éles ellentét alakult ki a csoporton belül: három brit képviselõ úgy foglalt állást, hogy a következetes statisztikai összefüggés egy veszélyeztetõ tényezõ (dohányzás) és egy betegség elõfordulása között elegendõ az oki összefüggés megállapítására. Ketten azt mondták, hogy ez nem elegendõ, más veszélyeztetõ tényezõk is lehetnek, ketten pedig nem foglaltak állást. Végül a „keményvonalas” álláspontot fogadták el (amely szerint nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy a dohányzás betegségget okoz).

Az ICSI a következõ években ismételten ülésezett és – többek között – csoportot hoztak létre a „Dohányzás vagy Egészség” Világkongresszusok megfigyelésére. Az ICSI 1981-ben felvette a Nemzetközi Dohány Tájékoztató Központ elnevezést és újabb csoportot alakítottak a dohányzás egészségkárosító hatása témájú kutatások diszkreditálására.

A dohányzás elleni programok (például a WHO „Dohányzás vagy Egészség” – Ön választ!) hatásának ellensúlyozására megindították a „Mayfly hadmûveletet” azzal a céllal, hogy kedvezõbb légkört biztosítsanak a dohányzás és a dohányosok számára. Erre a programra mozgósították a nemzeti dohánygyártók szövetségeit, amelyek 28 országban alakultak meg.

Mindeközben egyre gyûltek a bizonyítékok a dohányzás és a tüdõrák, az ISZB, a COPD, a magzati ártalmak stb. oki kapcsolatáról. Ezt tényként kezelik a dohányipar belsõ, titkos dokumentumai, például a British American Tobacco csoport 1978-ban Sidney-ben tartott „kutatás és fejlesztés” témájú konferenciájának jegyzõkönyve. Ebben megállapítják, hogy a dohányzás egészségkárosító hatását tagadó, kedvezõ hatásait állító program költsége kidobott pénz volt. Az új stratégia: elfogadják, hogy van oki összefüggés, de az csupán néhány „erõs dohányzóra” korlátozódik. Azt állítják, hogy az átlagdohányos számára a cigaretta nem jelent veszélyt (!). A cél: visszanyerni az elvesztett szavahihetõséget és a dohányzás társadalmi elfogadottságát.

Vadász Imre dr.

Vissza az elejére