Vissza a tartalomjegyzékhez
 
FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

Allergológia

Allergia és allergiás betegségek, 2/1. rész
Kay, A. B. (Imperial College School of Medicine, National Heart and Lung Institute, London, Anglia): N. Engl. J. Med., 2001, 344, 30–37.

Napjainkban növekszik az allergiás betegségek (allergiás rhinitis, asthma, atópiás ekzema) gyakorisága, így nem meglepõ, hogy emelkednek az egészségügyi ráfordítások is. Az Amerikai Egyesült Államokban például az asthmás betegségek kezelése évente 6 milliárd dollárt emészt fel.

Az „allergia” terminust 1906-ban von Pirquet vezette be, aki felismerte, hogy nemcsak a protektív immunitásban, de a hiperszenzitivitási reakciókban is antigén felelõs a megváltozott reaktivitásért. Az elmúlt évtizedekben a kifejezés egyre inkább az IgE-mediált allergiás betegségek szinonimája lett. Az „atópia” környezeti hatásokra kiváltódó veleszületett allergiás túlérzékenységet jelent s atópiás betegségekben (allergiás rhinitis, asthma, atópiás ekzema) nyilvánul meg. Hogyan reagál az emberi szervezet az inhalált (pollen, poratka stb.) allergénekre? Általában igaz, hogy a nem atópiás gyermekek és felnõttek kisfokú immunválasszal reagálnak, ami allergénspecifikus IgG1 és IgG4 képzõdésében, a Th1 sejtek mérsékelt proliferációjában, s interferon-g (IFN-g)-képzõdés emelkedésében nyilvánul meg. Ezzel szemben az atópiás páciensek nagy mennyiségû allergénspecifikus IgE-termeléssel, pozitív bõrpróbával reagálnak. A sejtes válasz Th2 típusú, ennek megfelelõen fõleg interleukin (IL)-4, 5- és -13 stb. citokinek termelõdnek. A szabály alól természetesen számos kivétel lehet, de az allergiás betegségek immunpatológiai védjegye az érintett szövet Th2 sejtes infiltrációja. A Th1-mediált immunológiai védelemnek valószínûleg a mikrobák a fõ stimulálói. Az ezeket bekebelezõ makrofágok IL-12-t szekretálnak, amely a T- és NK-sejteket IFN-g-termelésre sarkallja. Más tényezõk (az allergén mennyisége, expozíciós idõ, az antigénprezentáló sejtek és a T-sejtek kölcsönhatásának aviditása) is befolyásolják, hogy a domináns immunválasz Th1 vagy Th2 típusú lesz-e.

A környezeti hatások fontosságára hívja fel a figyelmet az atópiás betegségek gyakoriságának növekedése Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban, Ausztrália és Ázsia egyes részein. Ezért a „nyugati életstílus” tehetõ felelõssé, amely a fejlõdõ immunrendszert megfosztja a Th1 választ stimuláló mikrobiális antigénektõl. A környezet relatív tisztasága mellett az is probléma, hogy az antibiotikumok használata kora gyermekkortól széles körû, már kisebb betegségek leküzdésére is. Ezt az elméletet epidemiológiai adatok is alátámasztják. Bizonyított tény, hogy a gastrointestinalis traktus baktérium-kolóniái az atópiás szenzitizálás ellen hatnak. Egy tanulmányban Észtország (alacsony atópiás gyakoriság) és Svédország (magas atópiás gyakoriság) újszülötteit hasonlították össze. Lactobacilus és eubaktériumok domináltak az észt csecsemõknél, míg a svéd újszülötteknél a Clostridia volt a leggyakoribb. Egy évvel késõbb az atópiás csecsemõknél csökkent Lactobacilus-szintet és emelkedett aerob (Staphylococcus aureus) baktériumszintet mértek a nem atópiásokhoz viszonyítva. Ez az elmélet magyarázhatja azt is, hogy Európában és Afrikában az atópiás betegségek gyakorisága kisebb az agrár környezetben élõk között, mert erõsebbek a környezet bakteriális hatásai. Ugyanakkor a „higiénia” hipotézis nem állja meg a helyét az USA szegény sorban élõ feketéi között, ahol a háziporatkáknak és csótányoknak köszönhetõen gyakori az atópiás asthma.

A legtöbb allergén oldékony fehérje, amely természetes állapotában enzimként funkcionál, s például proteolízist indukál. Az allergiás tulajdonságok az enzimatikus aktivitással és a részecske mérete által meghatározott aerodinamikai sajátságokkal függenek össze. A fejlett nyugati országok leggyakoribb allergénjei háziporatka (Dermatophagoides pteronyssinus), macskaszõr (Felis domesticus) eredetûek, származhatnak fáktól (Betula verrucosa) és füvektõl (Phleum pratense, Ambrosia artemisiifolia) is. Az atópiás allergiás betegségek genetikai háttérrel bírnak és halmozódhatnak egy családban. Az asthma és allergia viszont nem feltétlenül öröklõdik együtt. Összefüggést találtak egy HLA-DR allél és a parlagfû Ra5 allergénje között, a nagy affinitású IgE-receptor (FceRI) b-láncának, továbbá az IL-4 génjének polimorfizmusa és az atópia között. Ezzel szemben a tumornekrózis faktor-a génkomplex egyes alléljai az asthmával korrelálnak, de a magas IgE-szintekkel nem.

Amikor az allergén hozzákötõdik a hízósejtek vagy basophilek FceRI a-láncához, akut allergiás reakció következik be. Ez granuláris eredetû mediátorok, membránlipid-komponensek, citokinek, kemokinek felszabadulásával jár. Az IgE-termelés legfontosabb indukálója az IL-4 és IL-13. Az említett citokinek felelõsek az e nehézlánc átírásáért, de a folyamatban transzkripciós faktorok (NFkB, STAT-6) is részt vesznek. Szupresszorként az aktivált Th1 sejtek által szekretált IFN-g és a monocyta/makrofág eredetû IL-12 és IL-18 jön számításba s ezek önmagukban vagy kombinációban, terápiás lehetõségként is felmerülnek.

Ha atópiás páciens bõrét, orrnyálkahártyáját vagy légútjait allergéninger éri, perceken belül azonnali hiperszenzitiv reakció következik be, amit egy 6–9 óra múlva tetõzõ késõi fázisú reakció követ. Ez a bõrön ödémás, vörös duzzanatként jelenik meg, de okozhat orrdugulást vagy nehézlégzést, zihálást is.

Akut allergiás reakcióknál a hízósejt felszínén kialakuló allergén, IgE és FceRI komplex hatására a sejtekbõl hisztamin, triptáz, lipidmediátorok (leukotriének, prosztaglandinok) és thrombocytaaktiváló faktor (PAF) szabadul fel. A ciszteinil-leukotriének (C4, B4, D4) specifikus receptorokhoz kötõdve simaizom-kontrakciót, növekvõ vascularis permeabilitást és mucusképzõdést idéznek elõ. Az antigénprezentáló sejtek, mint a dendritikus sejtek és Langerhans-sejtek különösen fontosak asthmában és atópiás ekzemában, mivel antigént mutatnak be a CD4+ Th2 sejteknek. Asthmás betegek alveoláris makrofágjai szintén prezentálnak allergéneket a CD4+ Th2 sejteknek, stimulálva ezáltal a Th2 citokinek termelõdését. Ugyanerre nem képesek az egészséges kontrollok alveoláris makrofágjai. A Th2 citokinek számos krónikus allergiás gyulladásban is befolyásolják a történéseket. Az IL-4 és IL-13 stimulálja az IgE és a VCAM1 adhéziós molekula termelõdését; az IL-5 és IL-9 az eosinophilek differenciálódásában játszik szerepet; az IL-4 és IL-9 gyorsítja a hízósejtek érését, míg az IL-4, IL-9 és IL-13 mucusképzõdést segít elõ. Allergiás gyulladás követheti különbözõ neuropeptidek idegsejtekbõl történõ felszabadulását is. A neuropeptidek, elsõsorban a „substance P” és neurokinin A az allergiás gyulladások jellegzetes tüneteit okozzák, azaz simaizom-kontrakciót, mucusképzõdést és a vascularis permeabilitás növekedését a tüdõben. Triptáz kötõdése a proteáz aktiválta receptorokhoz szintén a neuronok peptidtermelését segíti elõ.

Csípõ István dr.

Vissza az elejére